Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

IPARUZOK, KERESKEDŐK, VÁLLALKOZÓK VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Dominkovits Péter: Kereskedők Szombathelyen a 17. század első évtizedeiben

roni Schwartz avagy Fekete Jánoshoz írott kereskedelmi levelezése. Tapolczay süvegeket kért és rendelt Feketétől, és ahogy egy pécsi panaszlevélből ismert, azokat a hódoltsági piacközpontokba is bevitte.

41 Az 1606. december 10-én végrendelkező Bodo János végakaratából kitűnik, élete egy - e testálást egyértelműen megelőző - szakaszában ő is kereskedett: „Aminemö kalmár arru[mj es keß pénzem vagion a kar minevel neveztessek, akar ingó akar ingatlan azt mind hagiom az en felesegem[ne]k Barbely Katának, tarcza az en giermikimet belőle sepen."*

1 Végrendeletében Bodo jelentős városi ingatlanokat is felsorolt: háza a Föl utcában feküdt, a hegyben 9 hold - valószínű szántó- - földet bírt. Emellett azon ház után, amit Illés Szabó Mihállyal cserélt, még 15 hold földje volt, a hegyben 11/2 hold szőlőt birtokolt, sőt további 19 1/2 hold, nála zálogban lévő földdel is rendelkezett. Saját tulajdonú, illetve a zálogjogon nála lévő ezüst holmik mellett egy István nevű cigányvajdától származó és 26 ft-ot érő, „... aranias ..."

43 kanna volt zálogban nála, valamint - miközben számottevő adósságai nem voltak - 2 ft 25 dénáros összegtől 25 ft-ig 19 személy tartozott neki, mindösszesen 181 ft 65 dénárral és 5 tallérral.

44 Tapolczay és Bodo egyértelműen a helyi mezővárosi elit tagjai voltak. Az 1542. évi nyugat-magyarországi vámjegyzékeket feldolgozó Ember Győző is rámutatott, hogy a kereskedők - gyakran kiskereskedők - sorába viszonylag sok városi és községi tisztviselő tartozott, miképpen határozott csoportot alkottak a deákok, akiket vezetéknév nélkül gyakran csak keresztnévvel, literátusként jelöltek. Ember Győző itt felvetette, hogy egy kereskedő esetében jelenleg nem mondható meg, mit is jelent a literátusság. Egyaránt feltételezhető a foglalkozás, azaz írásbeli munkát végzett valaki számára, és a kereskedelemben jól használható képzettség is.

45 Szombathelyi eseteink egyértelműen arra utalnak, hogy a deák státusú személyek nagyon gyakran önállóan, vagy alkalmi társaságok tagjaiként maguk kereskedtek, és csak kisebb részben vállaltak közvetítői szerepet adósságok tiltása, illetve kereskedők helyi érdekképviselete kapcsán. A nemesi jogállású Hetésy Pál - ahogy már jeleztük - egyértelműen Szombathely 17. század eleji városi elitjébe tartozott. Az Ankerrayter családot követően ő rendelkezett a legjelentősebb városi ingatlanokkal, aló. század végi bírói hivatalviselését követően 1603tól 1619-ig megszakításokkal több alkalommal, gyakran egymást követő esztendőkben is viselte Szombathely bírói tisztét. A tárgyidőszakban - hatalmaskodásai, így a város bormérési jogával szembeni fellépése ellenében is - mindvégig a belső tanács tagja maradt.

46 Egy 1616-ban végrehajtott - később részletesebben ismertetésre kerülő - tanúkihallgatás szerint ő is gyakran szállított mézet Bécsbe. Mint több más kereskedőtársa, 41 Dominkovits, 2003. 5-7. p. VaML A Vasvár-Szombathelyi Társaskáptalan Hiteleshelyi Levéltára. Testamentales fasc. 8. nr. 19. 43 Uo. 44 Uo. 45 Ember, 1988. 460-461. p. Bírói hivatalviselésére: Horváth, 1993. 230-231. p. 315