Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

BOR, BORKULTÚRA, GASZTRONÓMIA VAS MEGYÉBEN A 13-19. SZÁZADBAN - Zágorhidi Czigány Balázs: Püspöki tizedborok a 16. századi szombathelyi várban

gába, de ide szolgáltatták be a tizedet - részben már a földesurak bérletként, készpénzben kifizetve - a megye nyugati részén elterülő uradalmakból is.

10 Az uradalom középkori adminisztrációjából szinte semmilyen adat nem maradt fenn, a 15. és a 16. század fordulójáról mindössze a győri káptalannak a tizednegyed fejében kifizetett összegekről van némi értesülésünk.

11 A bortizeddel kapcsolatban csupán két nyugtát ismerünk 1525-ból és 1526-ból, amelyeket a szombathelyi várnagyok, illetőleg az udvarbíró állítottak ki a stájerországi Burgau és Neudau Magyarországon elterülő szőlőhegyei - a későbbi Burgóhegy (ma: Burgauberg, Ausztria) és Neudóhegy (ma: Neudauberg, Ausztria) - bortizedének fejében átadott 24 aranyról és 2 karvalyról.

12 Miután Paksi Balázs győri püspök elesett a mohácsi csatában, a püspöki szék egy ideig betöltetlen maradt, míg a püspökség birtokai és jövedelmei magánkézre kerültek. A szombathelyi uradalmat - amely több család, leghosszabb ideig a Bakicsok kezén volt - az 1535-ben felszentelt új püspök, Újlaky Ferenc sem tudta visszaszerezni, és csak a következő püspök, Gregoriánczy Pál idején, 1554-ben kerül ismét egyházi kézbe.

13 Lényegében ettől az időponttól kezdődően állnak rendelkezésünkre a vár életére vonatkozó források, amelyek nem is annyira az egyházi, sokkal inkább az állami adminisztrációnak köszönhetően, ugyanis a legrészletesebb összeírások azokból az időszakokból maradtak fenn, amikor a püspökség megüresedésével a Magyar Kamara kezébe kerültek a püspöki jövedelmek. Az Urbaria et conscriptiones gyűjteményben az 1565-től 1592-ig terjedő időszakból 5 urbárium, az 1565 és 1598 közötti időszakból 8 inventárium, valamint 15711572-ből 1 teljes számadáskönyv maradt fenn. Az urbáriumok általában a tizedbor beszolgáltatásáról, annak szállításáról és kiméréséről adnak felvilágosítást. A szombathelyi uradalom területén a 16. században már többnyire nem volt szőlő, és - amint fentebb említettük - a szombathelyi szőlőhegy is megszűnt már a század első felében, az elhagyott szőlőhegy, amelyet ekkor már szántóföldi művelésre használtak, többször is szerepelt a forrásokban. Csupán a szentmártoni plébániának voltak szőlői, mégpedig a cáki és a doroszlói (ma: Kőszegdoroszló) hegyen, ám az 1592. évi urbárium ezeket elhagyott szőlőkként sorolja fel.

14 Az uradalom alattvalóit - így a szombathelyi polgárok is - a tizedbornak a várba történt beszállítása és a borkimérés, azaz a kocsmáitatás kapcsán említették urbáriumokban. 1565-ben Perint (ma: Operint, Szombathely része),

15 1571-ben Zsira (ma: Győr-Moson-Sopron megye) szolgáltatásai között olvasható, hogy minden egyes, fogattal bíró 1U Kiss - Tóth - Zágorhidi, 1998. 212. p. Győri Székeskáptalan Magánlevéltára. Számadáskönyv, 1496-1526. Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MOL) Diplomatikai Levéltár 104.449., 101.586. Horváth Tibor Antal: Szombathely a XV-XVIII. században. Sajtó alá rend., szerk. Benczik Gyula, Mayer László, Tóth Endre, Zágorhidi Czígány Balázs közreműködésével Kiss Gábor. Szombathely, 1993. 292293., 295-296. p. (Acta Savariensia; 8.) 14 Zágorhidi, 2000. 78. p. 15 Zágorhidi, 2000. 17. p. 31