Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)
A HIVATALI, A POLITIKAI ÉS A GAZDASÁGI ELIT VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Melega Miklós: Mérnökök a szombathelyi városvezetésben 1886 és 1945 között
A két világháború közötti időszak gazdasági nehézségei közepette inkább csak az elért eredmények, az Ehen-i örökség megtartására, a meglevő intézmények gondozására és korlátozott mértékű fejlesztésére nyílt lehetőség. Bár a hazai mérnökképzés mindig igyekezett lépést tartani a technika fejlődésével, a 19. század végétől olyan arányban és olyan gyorsasággal fedeztek fel új technológiákat, műszaki megoldásokat, hogy az egykor megszerzett mérnöki oklevél önmagában már nem jelentett garanciát arra, hogy annak birtokosa évtizedek múltán is versenyképes tudással és felkészültséggel tudja ellátni az egyre korszerűsödő városok műszaki felügyeletét. Pályafutásuk során a szombathelyi városi mérnökök olyan modern eljárásokkal, infrastrukturális intézményekkel, városfejlesztési kérdésekkel találták szembe magukat, amelyekről egyetemi tanulmányaik során még nem hallhattak. A tudásuk és a velük szemben támasztott elvárások közötti szakadékot önképzéssel hidalták át. Nagyfokú szakmai igényességükről tanúságot téve a korszerű ismeretek elsajátítására, egyszersmind tudásuk fejlesztésére törekedve, tanulmányozták a magyar- és az idegennyelvű szakirodalmat, miközben rendszeresen részt vettek hazai és külföldi tanulmányutakon, konferenciákon. Ennek is köszönhetően mindnyájan sikeresen birkóztak meg a felmerülő problémákkal, az újabb és újabb szakmai kihívásokkal, felnőttek a megoldandó feladatok nagyságához. így vált például - bizonyos értelemben kényszerűségből - Bodányi a városi közművek, Tóth János pedig a városfejlesztés-városrendezés országos szinten is elismert szakértőjévé. 127 Szakmai tevékenységük jelentőségének, minőségének értékelésekor mindenképpen említést kell tenni kiterjedt szakirodalmi munkásságukról is. Bodányi Ödön főmérnöktől kezdve a bemutatott személyek mindegyike folytatott publikációs tevékenységet. Közülük Bodányi Ödön, Niessner Aladár és különösen Tóth János munkássága volt országos jelentőségű. Hivatalvezetői pozíciójukból adódóan jól ismerték a gondjukra bízott város műszaki létesítményeit, közműveit, és kortársaiknál nagyobb rálátással bírtak városfejlesztési, városesztétikai kérdésekre is. Szombathely építésének történetéről, a fejlesztési tervekről és a műszaki létesítmények működéséről beszámoló munkáik jelentősek voltak abból a szempontból, hogy az ország szakmai közönségét megismertették a Szombathely által elért kimagasló eredményekkel, és ezzel hozzájárultak annak a kedvező képnek a kialakításához, hogy Szombathelyt szakmai körökben is „mintavárosnak" minősítették. A városról született tanulmányaik emellett helytörténeti, technika- és építészettörténeti szempontból is lényeges információkat tartalmaznak, hiszen ezek olyan kordokumentumok, amelyek máshol már fel nem kutatható, feledésre ítélt tényeket, adatokat őriztek meg az utókor számára, gazdagítva ezzel a Szombathely történetéről meglévő ismereteinket. A városi mérnökök munkájának értékelésekor, szakmai felkészültségük színvonalának minősítésekor nem szerencsés a mai kor elvárásai szerint vizsgálni tevékenységüket. Az utókor által megfogalmazott kritikákkal - melyek például a városfejlesztési tervek koncepcionális hibáit hangsúlyozzák - óvatosan kell bánni, mert bár azok szakmai szemVaML Szv. pg. Közig. ir. 501/1944-, 1765/1944.; Rosta litván: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből. Bp., 1995. 239-243., 248-249. p. 293
