Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)
A HIVATALI, A POLITIKAI ÉS A GAZDASÁGI ELIT VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Melega Miklós: Mérnökök a szombathelyi városvezetésben 1886 és 1945 között
szabású városfejlesztési koncepció is szerepet játszott abban, hogy 1942-ben az országgyűlés Szombathelyt a törvényhatósági jogú városok sorába emelte. 114 Az új városfejlesztési terv elkészültekor Tóth János már műszaki tanácsnok volt, mivel Niessner nyugdíjazása után őt választották meg a mérnöki hivatal vezetőjének. Közben, 1945-ben kinevezték a balatoni körzet háború utáni újjáépítési kormánybiztosává. 1946 nyarán a B-listázás alkalmával eltávolították a mérnöki hivatalból, de az év végén miniszterelnöki döntéssel visszahelyezték állásába, majd 1948 májusában nyugdíjazták. Később még több vidéki település rendezési tervét is elkészítette, majd Budapestre került az Építésügyi Minisztérium Műemléki Osztályára, ahonnan 1965ben főmérnökként vonult nyugdíjba. 115 Szakirodalmi tevékenysége Tóth János magas színvonalú és sokrétű szakmai tudással rendelkezett, melyhez az is hozzásegítette, hogy számos külföldi tanulmányutat tett. Többször megfordult Olaszországban, így például Rómában is, ahol a két barokk építész zseni, Bernini és Borromini munkásságát tanulmányozta. Járt Németországban és Franciaországban is. Hallgatóként és meghívott előadóként számos építészeti konferencián vett részt. 116 Már városi főmérnök korában a városrendezés és városesztétika szakavatott művelője lett. Nemcsak Szombathely e téren megoldásra váró problémái foglalkoztatták, hanem az egész hazai városhálózaté. Meglátásainak helyességét igazolta, hogy Pécs városa még szombathelyi főmérnöksége idején megvásárolta a kiírt pályázatra készített városrendezési tervét. 1945 után több magyar települést szabályoztak az ő tervei alapján. Publikációinak jelentős részét tették ki városrendezési és városesztétikai kérdéseket tárgyaló munkái. 117 Városrendezési tanulmányai mellett az építészet egy egészen más területének, nevezetesen a népi építészetnek is szakértője volt. A népi építészet iránti érdeklődése 1932-ben lobbant fel, és később olyan szintet ért el, hogy minden szabadidejét kutatásokra, a falvak bejárására fordította. A kérdéskör egyik legelismertebb kutatójává, országos szaktekintéllyé vált. 1941-ben műszaki doktori címet szerzett „Falusi épületek fejlődése a nyugati végeken" című disszertációjával. Munkásságának elismeréseként 1942-ben a szegedi egyetem magántanára lett, ahol a tájegységek népi építészetéről tartott előadásokat. Kutatásainak eredményeit nagyszámú színvonalas publikációban VaML Szv. pg. Közig. ir. 1237/1942., 501/1944.; Egyhangúlag elvetette a képviselőtestület pártközi értekezlete...= Vvm. 1936. nov. 18. 3. p.; Heckenast, 1965. 28-29. p.; Tóth ]ános: A műemlékek nyomában. = VSZ 1978. 1. sz. (továbbiakban: Tóth, 1978.) 62. p.; Bárdosi János: Dr. Tóth Jánosra emlékezünk. In: Savaria. A Vas megyei múzeumok értesítője. 13-14- [köt.], 1979-1980. Szerk. Bandi Gábor et al. Szombathely, 1983. (továbbiakban: Bárdosi, 1983.) 296. p.; Köbölkuti - Nagyváradi, 1999. 8-10. p. 115 VaML Szv. pg. Közig. ir. 501/1944-, 10050/1948.; VaML Szv. pg. ir. Különgy. At. 22. köt. 449-450. p.; Szegedi Egyetemi Almanach, 1921-1970. Szerk. Lisztes László. Bp., 1971. (továbbiakban: Lisztes, 1971.) 111. p.; Bárdosi, 1983. 298. p. 116 Lisztes, 1971. uo. 111. p.; Tóth, 1978. 61-62. p.; VaML Szv. pg. Közig. ir. 752/1939., 2754/1944-, 19503/1930.; Köbölkuti - Nagyváradi, 1999. 15. p. 117 Tóth, 1978. 62., 75. p.; Halász, 1930. 69. p.; Köbölkuti - Nagyváradi, 1999. 15-21. p. 287