Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

A HIVATALI, A POLITIKAI ÉS A GAZDASÁGI ELIT VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Söptei Imre: A vármegyei tisztviselői kar újjászervezése, 1861-1862

Scossa Sándor (Rábakethely, 1822.- 1) Gimnáziumot, majd 1 év jogot végzett Sopronban. 1848 előtt uradalmi ügyész volt. 1849. augusztus 3-tól a kaposi járás esküdtje, majd 1850. február 17-én császári királyi szolgálatba lépett kaposvári járási szolgabíró-segédként. 1853. július 31-től a szigeti járás helyettes főszolgabírája, 1854. május 1-től a kaposi járás segédbírója volt. 1861. január l-jétől rendelkezési állományba helyezték, majd reaktiválták. 1861. december l-jétől az alsókemenesi járás szolgabírájává, 1862. január 12-től a felsőkemenesi járás főszolgabírájává, majd 1862. november 15-től a németújvári járás főszolgabírájává nevezték ki. Zichy Hermann szorgalmas, kielégítő képességű, jó politikai viselkedésű hivatalnoknak minősítette, aki a szolgálatban jó volt, de azon kívül nem tanúsított kielégítő magaviseletet. Ez utóbbihoz 1865-ben Chernél Elek, az új főispáni helytartó hozzáfűzte, hogy magaviselete nem egészen feddhetetlen, mivel feleségétől külön, egy másik nővel él együtt. 1867-ben kénytelen volt a németújvári főszolgabírói hivatalt elhagyni. Ezt követően Németújváron ügyvédeskedett. 1871-ben indult az országgyűlési választásokon, de Szelestey Lászlóval szemben csúfos vereséget szenvedett.

55 Kultsár Alajos (Zalaszentgrót, 1823. - Kőszeg, 1881. augusztus 18.) Szombathelyen végezte középiskoláit, majd Felsőőrött tanítóskodott, amihez oklevelet is szerzett. Munkája mellett 1845 és 1847 között jogi tanulmányokat végzett a Győri Királyi Jogakadémián, amelynek befejezte után, állítólag ügyvédeskedett, de valószínűbb, hogy csak gyakorlatot folytatott. 1848-ban a felsőőri járás esküdtjévé választották. 1849-ben a magyarok által megszállva tartott Kiscellbe kellett menekülnie, mert Felsőőrön segítette az Olaszországból szökött magyar katonákat. Később visszatérhetett Szombathelyre, ahol valószínűleg magánprakszist folytatott, majd 1857-ben császári királyi szolgálatba lépett: Győrben figyelőként gyakornokoskodott. A Kőszeg és Vidéke szerint Téten és Pápán volt tollnok és polgári szolgabíró, de a minősítési táblázatban a győri és pápai vegyesbíróságon folytatott vizsgálóbírói tevékenysége szerepel. 1858-ban bírói vizsgát tett, majd 1861-ben ő is rendelkezési állományba került 1861. december 12-től rohonci, 1863 elejétől pedig szentgotthárdi szolgabíró volt. 1867-ben kilépett a közhivatali szolgálatból, és Kőszegre költözött, ahol az ügyvédi hivatást gyakorolta. Előbb a város főügyészévé, majd a megyei bizottság tagjává is megválasztották. Elénk társadalmi tevékenységét és városi elfogadottságát mutatja, hogy az említett posztokon kívül vezette a polgári iskola iskolaszékét, tagja volt a katolikus elemi iskola iskolaszékének, ügyésze a Betegház Egyesületnek, tagja a katolikus alapítványokat kezelő választmánynak, és ő volt az elnöke a Polgári Olvasó Egyesületnek.

56 VaML Főisp. helyt. ein. ir. 1865. sz. n.; VaML Vas vármegye középponti választmányának iratai, 1871. június 20. Laky Kristóf választási elnök jelentése. (Ez azért is érdekes irat, mert kiderül belőle, hogy Szelestey egyik bizalmi embere, Vörösváry György is szolgabíró volt a provizórium idején.) Papp )ózsef; „Én is a passzív ellenállók egyike voltam..." = Aetas, 2000. 1-2. sz. 175. p. 56 VaML Főisp. helyt. Ein. ir. 1865. sz. n.; Gógánfalvi Kultsár Alajos. = KésV 1881. aug. 20. 2. p. 266