Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

BOR, BORKULTÚRA, GASZTRONÓMIA VAS MEGYÉBEN A 13-19. SZÁZADBAN - Bariska István: Kőszeg bortermelése a 13-18. században

juk a Meszesvölgyet (Kalchgraben), a Királyvölgyet (König), a Kapaszkodót (Steiger), a Rómaidombot (Römer), az Alsófigyelőt (Wachtelsack), a Lócserélőt (Roßtäuscher), a Hidegvölgyet (Eisgrubel) és a Hosszúlövészárkokat (Lange Schützengraben).

39 Ehhez persze hozzá kell tenni, hogy a szőlőhajtások könyve csak 1930-tól jegyezte dűlőnevek szerint a hajtások berajzolását. Korábban ennél egyszerűbb volt a meghatározás. 1869-től a Magyar vagy Alsóhegy, illetve a Német vagy Felsőhegy megjelöléssel intézték el a hajtások származásának bejegyzését. Oralapra vetítve a várost körcikkszerűen körbefogó szőlőket, 7 és 9 óra között találnánk a magyar szőlőket, míg a nagyobb, német szőlőket a fennmaradó körcikkekre lehetne helyezni. Eszerint nevezték a Magyar hegyet Alsóhegységnek, a németet Felsőhegységnek is. Nem tudunk másra gondolni az elnevezéssel kapcsolatban, mint a tulajdonosok etnikumára. Mert eleinte eszerint nevezték el a városban is a két kőszegi külvárost is. Hogy később a szőlőtulajdonosok összetétele változott ugyan, a név azonban megmaradt. A Meszesvölgy például a Magyarhegyhez (Alsó), a Királyvölgy (König) pedig az Némethegyhez (Felső) tartozott. 9 esztendővel azt követően, hogy a hajtásokat rajzolni kezdték, egyszer a dűlő nevét is bejegyezték. 1749-ben ugyanis a Layterból (Lajtár) behozott hajtásokat rajzolták a szőlőkönyvbe. Bél Mátyás (1684-1749), a 18. század híres történetírója a De vineis et vino hungarico generatim (Magyarország szoléiról és borairól) című, kitűnő munkájában a Lajtár-szőlőt tévesen „... a Lovas (der grosse Reuter), Laitárszőlő ..."

40 a Reiter-szőlővel azonosította. Ez utóbbi két dűlőnévben maradt fenn a mi századunkra: a Lajtárföldi dűlő és a Rövid Lajtárok elnevezésben. Egymás szomszédságában, a várostól délre, a Gyöngyös-patak jobb partjához közel, a doroszlói határ mellett.

41 Ezzel szemben a források jól megőrizték a Reiter szőlőhegy nevét. A Vas megyei térképgyűjtemény egyik 1845-ben készült kőszegi darabja a Reiter dűlőt egyértelműen a Kálváriától jobbra, a Naposdűlő (Gern) mellett jegyzi.

4 A vele rokon jelentésű Reitanger (Lovagló) és a Reiterzipf (Lovashát) dűlőnevek szétszórtan találhatók. A Reitanger a Rőti-völgytől balra, a Reiterzipf pedig a Szabóhegy alatt található, mindkettő eléggé messze a Lajtároktól.

43 Tudomásul kell vennünk tehát, hogy a Szent György-napi mintavétel helyét csak az 1930-as évektől találjuk meg a híres kőszegi borkönyvben. Ennek az az oka, hogy ekkor már nyilvánvaló volt, hogy érdemes összehasonlítani a nagy mikroklimatikus különbségekkel rendelkező dűlők hajtásait. Nem csoda, hogy ennek alapján az olyan dűlőket részesítették előnybe, mint a Meszesvölgy (Kalchgraben), a Királyvölgy (König), a Kapaszkodó (Steiger), a Római'' Bariska, 1979. 99-100. p. Bél Mátyás: A kőszegi borról. In: Uő.: Magyarország népének élete 1730 táján. Vál. sajtó alá rend. és a bev. írta Wellmann Imre. Bp., 1984- (továbbiakban: Bél, 1984.) 422. p. (Történetírók tára) Vas megye földrajzi nevei. Szerk. Balogh Lajos, Végh József. Szombathely, 1982. 60. p. 514., 547. sz. dűlő. VaML A Vas Megyei Levéltár térképeinek gyűjteménye. Törzsgyűjtemény T 121/4- Szabad királyi Kőszeg városa határának térképe, 1845. Uo. A dűlők számozott térképe. 56. p. 26