Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

A HIVATALI, A POLITIKAI ÉS A GAZDASÁGI ELIT VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Bajzik Zsolt: Fürdővendégek Tárcsán a 19. század második felében

sétányok megteltek a fürdővendégekkel, akik egymással társalogtak. Reggel 7 és 8 óra között volt a reggeli az étterem előtti hársfák alatt a szabadban. Délelőtt fürdés, majd utána séta és pihenés következett. A fennmaradó időt mindenki maga osztotta be, és azt sétával, társalgással, vagy kirándulással töltötte a festőién szép vidéken. Eső idején a vendégek a társalgóban találkozhattak, ahol zongorázhattak, énekelhettek, társas- és egyéb játékokkal szórakozhattak. Este 5 és 7 óra között a fürdőtéren ismét zene szólt. Kisebb táncmulatságot minden héten, nagyobbat az idény alatt három alkalommal tartottak. Ezek közül a július 26-án megtartott Anna-bál volt a leglátogatottabb, melyre a távolabbi vidékek fiatalsága is nagy számban Tárcsára érkezett. A fürdőépületben többszáz kötetes kölcsönkönyvtár állt a vendégek rendelkezésére, amelyben az olvasási díj havonta 1 forint volt. A társalgóterem alatt a földszinten egy kávéház működött, ahol tekeasztal, sakktábla és különféle hírlapok - a Pesti Napló, a Bécsi Híradó, a Fővárosi Lapok, Wanderer Bazár és egy élclap - várták az érdeklődőket. Ugyanitt helyezték el a „Kurlistá-"t, azaz a vendégek névsorát, valamint a panaszkönyvet is. Az ételek ára mérsékelt volt, melynek betartását folyamatosan ellenőrizték. A borok - vashegyi, rizling stb. a tulajdonos gróf gyimótfalvi pincéiből, éspedig lepecsételt üvegekben kerültek ki. Hetente három alkalommal az ebéd ideje alatt is zene szólt. Az egyes- és társas kirándulások lebonyolítására lovasfogat állt rendelkezésre, amely fél napra 2 forintba került. A fürdő tulajdonosai fontosnak tartották, hogy olcsó és megszabott díjú, ugyanakkor jó szállítóeszközök álljanak a fürdőzők rendelkezésére. Tarcsafürdőn 1864- május l-jén állították fel, illetve nyitották meg a szekérpostát, hogy ezzel is a fürdővendégek kényelmét szolgálják. Ekkortájt a következő közlekedési lehetőségek közül választhattak a Tárcsára utazó vendégek: Bécsből a déli vasúton Neukirchenig, onnan pedig postakocsival Aspangon és Pinkafőn (ma: Pinkafeld, Ausztria), vagy Sopronon és Kőszegen át, Szombathelyen keresztül pedig posta- és társaskocsin. Mindezek a közlekedési eszközök naponta jártak, de a közlekedés csak a Sopron és Kanizsa közötti vasútvonal elkészülése, azaz 1865 után vált könnyebbé. Később, a Bécs és Aspang közötti vasútvonal átadásával lecsökkent a császárváros és a fürdő közötti utazás ideje, míg a Szombathely és Pinkafő közötti vasútvonal 1888-ban történő megnyitásával Szombathelyről is gyorsabban és kényelmesebben elérhető lett Tárcsa, bár ekkor még mindig nem volt vasútállomása a fürdőnek.

10 FÜRDŐBIRTOKOSOK ÉS BÉRLŐK TÁRCSÁN A 19. század közepén Magyarországon jelentékeny számú fürdő volt az arisztokrata családok tulajdonában. így Hévíz a Festetics-, Pöstyén az Erdődy-, Tárcsa a Batthyány grófoké, Parádfürdő a Károlyi grófoké volt, míg a másik Batthyány-birtokon lévő, híres fürdőt, Harkányt 1869-ben eladták a Benyovszky-családnak." Bajzik Zsolt; Tárcsa fürdő története 1922-ig. Kézirat. Szombathely, 2002. 37-39. p. 11 Kosa, 1999. 62. p. 236