Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

ETNIKAI VÁLTOZÁSOK VAS MEGYÉBEN A 10-20. SZÁZADBAN - Söptei Imre: Németek és/vagy magyarok Kőszegen a 19. század második felétől a 20. század elejéig

kúakkal való érintkezés szükségessé tette, hogy a magyar anyanyelvű lakosok is megtanuljanak németül. A lakosság csaknem fele gyakran beszélt magyarul is, hiszen városigazgatás magasabb szintjén 1648 óta a magyar volt a hivatalos nyelv. Ugyanakkor meglepő, hogy ennek ellenére a lakosság közel 55%-a egyáltalán nem beszélt magyarul, mely adat arra enged következtetni, hogy a németség asszimilációjának folyamata az adatfelvétel időpontjában, azaz az 1870-es évek végén Kőszegen még nem kezdődött meg. Az 1867-ben történt sikertelen lapalapítási kísérlet

5 után, az 1874-ben indult első helyi újság, a Günser Anzeiger német nyelvű volt, és sokáig a hazafias, de német voltukat őrizni akarók lapja maradt, amiért nemegyszer nemcsak a helyi, hanem szinte az egész megyei magyar érzelmű értelmiséggel kellett hadakoznia. Ehhez hozzájárult az is, hogy teljes egészében „német város"-nak tartotta Kőszeget a környékbeli, és főleg a szombathelyi „magyarkodó" közvélemény, amelynek első szócsöve az 1867-ben indult Vasmegyei Lapok című újság volt, ahol a szerkesztőség hol gúnnyal, hol feddéssel, hol dicsérettel, hol bátorítással próbálta a magyarosodás útjára terelni a kőszegi polgárokat.

6 Az sem mellékes tényező, hogy Kőszeg lakosságának túlnyomó részét császárpártinak tekintették, ami nyilvánvalóan anyanyelvük és etnikai hovatartozásuk következménye volt.

7 A Kőszegen élő magyarságot - amelynek jelentős és hangadó része már a reformkortól az értelmiség, főleg ügyvédek és bírák voltak, akik korábban az igazságszolgáltatásban, később a közigazgatásban tevékenykedtek - a népszámlálások adatai érzékenyen érintették. Szószólóik többször is kihangsúlyozták, hogy Kőszeg egész történelme során magyar volt, és az elnémetesítés mesterségesen következett be. Chernél Kálmán szerint ennek elindítója I, Lipót lehetett, akinek uralkodása alatt a magyar protestánsokat politikai vagy vallási okokból zaklatták, elkergették. A helyükre a szomszédos német falvakból, az örökös tartományokból és Dél-Németországból érkező betelepülők többségbe kerültek, és e folyamatot még az is gyorsította, hogy a helybeliek közül sokan elnémetesedtek. Az 1830-as években vette kezdetét egy magyarosodási divat, amely a következő évtizedre már némi eredményt is hozott, ám az idegenek 1850-es években történt beözönlése visszavetette e folyamatot.

8 A múlt felemlegetése mellett a Kőszegen élő magyarság hangadói az 1870-es és az 1880-as években kampányt indítottak a város magyarosodásának felgyorsításáért. Magyarosodásról kell beszélnünk, mivel nincsenek adatok olyan, direkt nyomásgyakorVaML Kőszegi Fióklevéltár (továbbiakban: KFL) Kőszeg Város Választmányi Közgyűlésének iratai. Jegyzőkönyvek (továbbiakban: Kv. Közgy. jkv.) 745/1867- Feigl Frigyes nyomdász Hienczenblatte címmel tervezett lapot. Már a kiegyezés évében kitűzte a lap szerkesztősége a célt, hogy mindent tegyenek meg a megye németjeinek asszimilálására. Pl. Egy kopott kétfejű sas. = Vasmegyei Lapok (továbbiakban: VL) 1871. szept. 21. 2. p. az árvaházon még mindig látható császári címer miatt; Egy kőszegi... = VL 1875. jún. 27. 2. p. egy német nyelvű vámcédula miatt kritizálták Kőszeget.; Különösen hangosak voltak, amikor német színtársulat érkezett a városba. Pl. Német múzsa Kőszegen. = VL 1892. jún. 16. 5. p.; Német világ Vas megyében. = VL 1892. júl. 7. 3. p. Levelezés. = VL 1869. márc. 6. 1. p.; Egy kopott kétfejű sas. = VL 1871. szept. 21. 2. p. Cliemel K[álmán]: Történelmi közlemények Kőszeg múltjából. I. [rész]. = VL 1873. febr. 6. 1-2. p. 213