Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)
ETNIKAI VÁLTOZÁSOK VAS MEGYÉBEN A 10-20. SZÁZADBAN - Horváth Sándor: Magyarok és horvátok együttélése Vas megyében a 19. század második felében
A SAJTÓ VÉLEMÉNYFORMÁLÓ EREJE A magyarosodást támogató sajtóra további példákat is találunk. így a Vasmegyei Lapok 1884 májusában az alábbiakról számolt be: „Német-Gyiróton (ma: Deutsch Gerisdorf, Ausztria) a múlt hó végén tartatott meg az iskolai zárvizsga, a melyen kellemesen lepte meg a jelenlevő hallgatókat az iskolagyerekek tiszta magyar felelete, s midőn az »Isten áldd meg a magyart« az apróságok köréből felzendült, nem egy szemben ragyogtak örömkönnyek. - Csak előre!" 4 * A megyei lap - arra való hivatkozással, hogy az elősegíti a magyarosodást - már 1867-ben propagálta a cseregyerek intézményét: „... nem lesz megyénkben vend, német, horvát, ki anya nyelve mellett a magyart is teljesen ne bírná, s azt önként szerzett sajátjának ne vállánál" 45 - fejeződik be a Magyarosodjunk! című írás. ÖSSZEFOGLALÁS A 19. század második felének Vas megyei horvát-magyar kapcsolatait - mint a többi nemzetiségét is - a túlpolitizáltság, a magyarosítás hangsúlyossága jellemezte. A túlpolitizáltság - eddig ismeretlen okból - különösen az 1884. évi választásokon csúcsosodott ki. Érdekes, hogy az ellenzékiek - azaz Pázmándy Dénes függetlenségi pártja - elsősorban a nemzetiségek, és főleg a horvátok által lakott településeken próbált előnyt szerezni, mégpedig agresszív korteskedés segítségével. Míg a korábbi évszázadokban elsősorban az földesúr magatartása volt mérvadó, addig korszakunkban ez csupán egyik elemét jelentette a más etnikum (ok) hoz való politikai viszonyulásnak. Amíg az előző időszakban ez a kisebbségeket illetően csak részben volt asszimilációs tényező, 46 addig e magatartás a 19. század második felében csak akkor volt nyomon követhető, ha kimondottan beolvasztó jelleggel bírt. Ilyennek minősíthető a Sibrik család viszonya a bozsokiakhoz. A politika mellett a közoktatás is a magyarosítás érdekeit szolgálta. Ezt igazolja, hogy a rohonci tankerület horvát tanítói is a magyarosítás érdekében kívánták az új részben horvát nyelvű - tankönyveket kiadni. Az 1870-ben a sajtóban napvilágot látott levél alapján arra kell következtetnünk, hogy az 1870-es években kiadott horvát nyelvű tankönyvek is a magyarosítás érdekében jelentek meg, bár ez esetben nem az elmagyarosítás, hanem a kétnyelvűség volt a cél. Az 1868-ban kiadott törvény a nyugat-magyarországi horvátok nemzetiségi emancipációs folyamatát is elindította, és rövid időre a horvát világi értelmiség egy nagyon vékony rétege is tevékenykedhetett. Arnold Suppan úgy ítéli meg, hogy e mozgaHírek s különféle a megyéből. Magyarosodás Német-Gyiróton. = VL 1884.máj. 22. 2. p. Lékai; Magyarosodjunk. — VL 1867. dec. 3. (továbbiakban: Lékai, 1867.) 2. p. Suppan szerint a 19.század második feléig asszimilációs nyomásnak a horvát falvak nem voltak kitéve, illetőleg csak annyira, amennyire az etnikailag vegyes településeken hol az egyik, hol a másik irányba volt erősebb az asszimilációs nyomás. Suppan, Arnold: Die österreichischen Volksgruppen. Tendenzen ihrer gesellschaftlichen Entwicklung im 20. Jahrhundert. Wien, 1983. (továbbiakban: Suppan, 1983.) 92. p. (Österreich Archiv) 180
