Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

BOR, BORKULTÚRA, GASZTRONÓMIA VAS MEGYÉBEN A 13-19. SZÁZADBAN - Bariska István: Kőszeg bortermelése a 13-18. században

mincadmentességet is biztosított I. Ferdinánd 1533-ban a kőszegi földesúrnak. „Válaszul" a rendek Kőszeget eltiltották a kőszegi bor ausztriai exportjától.

13 Pedig kőszegi bor kereskedelméből származó jövedelmet is a kőszegi vár és Kőszeg városa újjáépítésére szánta az uralkodó, valamint arra, hogy ily módon kárpótolja azt a Jurisics Miklóst, aki saját jövedelmeiből építtette újjá a királyi kezelésben lévő délvidéki várak egész sorát, de Kőszeg várát is. Kőszeg végül is az úrbéri adó marhakereskedelem harmincadhasznát használhatta fel az építkezésekre egészen 1564-ig. Az udvar pedig II. Miksa idején úgy döntött, hogy az italmérési adó (Zapfenmaß) - mint alsó-ausztriai rendi adó - megváltásával járul hozzá a kőszegiek erődítési munkálataihoz. Ennek az adónak a bérletét 1572 és 1587 között már nem a kőszegi uradalom zálogbirtokosa, hanem maga a város kapta. Ennélfogva aló. századi Kőszegen a bor a védelmi rendszer újjáépítésének közvetett finanszírozási eszköze lett. A kőszegiek számára kiváltott, majd általuk bérletbe vett rendi italmérési adó - amely nem azonos az italmérés, a kocsmáitatás földesúri hasznával - a város jövedelmét növelte mindaddig, míg az udvar - a kincstár kimerülésére hivatkozva - be nem szüntette ezt a támogatást. A KŐSZEG-ROHONCI ŰRMÉRTÉK ÉS A KŐSZEGI SZŐLŐÜLTETVÉNYEK Fentebb már említettük, hogy egyrészt a középkorban Kőszeg egy időre kisajátította a rohonci bor exportjogát is, másrészt pedig, hogy a régióban Rohoncon mintegy 100 haral nagyobb területen folyt a szőlőtermelés, mint Kőszegen. Harald Prickler kutatásaiból tudjuk, hogy a bor űrmértékek között a kőszegi vödröt (Emerl) egyként kezelték a rohoncival, az általában a Batthyány-féle uradalmakban alkalmazott űrmértékkel. Ezt a mértéket a 16-19. században Vas és Sopron vármegyének a határ menti területén használták, de ennek ún. pintosztatát a Vas vármegyében elterjedt ősmértékek egyikeként emlegették.

14 A középkorban és a korai újkorban rendkívül változatos űrmértékeket ismertek. Az egyes mértékegységek, mint a vödör (Emerl vagy Eimer, csöbör) jelenthettek hegyi mértéket (szolgáltatások esetén), pincei (raktározási), vagy kereskedelmi, végül kocsmai (kimérési) mértéket. A vödörnél ismerünk kisebb mértékeket is, így a pintet, az iccét és a messzelyt, amelyek a vödör osztataként jelentek meg az idők során. Areól sem szabad megfeledkezni, hogy az űrmértékek egyben szőlő területmértéket is jelenthettek. A kőszegi vagy rohonci vödör 1 egysége alatt a 16-17. században 4-6 pintet értettek, ahol a kisebbek mindig a kimérés, a nagyobbak a szolgáltatás egységei voltak. 1 kőszegi vödör 10,192 liternek felelt meg. A 18-19. századra azután ez megváltozott, mert ekkor 1 vödörre már 6 2/5 pint jutott, és 1 vödör 10,87 literrel volt azonos. A kőszegi vagy rohonci pintben pedig a 19. század derekáig 2 iccét számoltak. Érdekes egyébként, hogy itt ez azonos volt a régi magyar nagypinttel, amelyet kőszegi vagy vasvári hegypintnek is neveztek a 16-17. században. Ebben 2 icce, azaz 2,548 liter volt, míg a kőszeg-rohonci pint kétszerese 2,0358 litert tett ki. Lásd a 3. sz. jelzet: VaML KFL Tk. Lvt. 52-55. sz. oklevelek, I. Ferdinánd 1533-ban kiadott kiváltságlevelei. Prickler, Harald: Vas megye régi borűrmértékei az északnyugat-pannóniai mértékrendszer keretében. In: Vas megye múltjából, 1986. Szerk. Kiss Mária. Szombathely, 1986. 86-87. p. (Levéltári évkönyv; 3.) 18