Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

ETNIKAI VÁLTOZÁSOK VAS MEGYÉBEN A 10-20. SZÁZADBAN - Horváth Sándor: Magyarok és horvátok együttélése Vas megyében a 19. század második felében

tása által segítve lenne ..."

2& Ebből az okfejtésből is kitűnik, hogy a magyarosítás nem mindenki számára elmagyarosítást, hanem inkább kétnyelvűvé válást jelentett. A POLITIKA A mai Kelet-Ausztria területén a horvátok természetes vagy erőszakos asszimilációja már letelepedésük idején, a 16. században elkezdődött, mely folyamat leggyorsabban Alsó-Ausztriában ment végbe.

29 Seedoch kimutatta, hogy 1848-tól a századfordulóig, majd pedig azt követően is egyre csökkent a horvátok száma, mely folyamatos asszimilációjukkal magyarázható. „A fogyatkozás okai minden egyes esetben annyira eltérőek voltak, hogy ezzel kapcsolatban lehetetlen általánosságban fogalmazni. "

30 Politikai állásfoglalásnak is minősíthetjük többek között a földesúr viszonyulását az etnikai kérdéshez. „Egy adatgyűjtő feljegyezte azt a Bozsokon élő hagyományt, hogy amikor az első tanító jelentkezett a Sibrik uraságnál, az megkérdezte tőle, hogy tud-e horvátul, s amikor az azt felelte, hogy természetes, azt a választ kapta, hogy akkor nem kapja meg az állást, mert Bozsokon egy szarvaskendi Sibrik csak magyarul engedhet tanítani."

31 Sibrik igazi támogatóra lelt - a neve alapján egyébként valószínűleg horvát származású - Lebenics Endre körjegyzőben, akiről a következő sorok jelentek meg egy megyei lapban midőn állásáról leköszönni készült: „... a népnevelés s különösen a magyarosodás terén körjegyzősége területén sok érdemeket szerzett, s ki mint körjegyző is közszeretetben részesül ..."

u A politikai élet természetesen a 19. század második felében leginkább a választások idején pezsdült fel. A horvátok által lakott Nardán - de néhány más, magyar, illetve német településen is előfordult hasonló eset - az 1884. évi választási hadjárat során kis híján incidensre került sor. Ez a kormánypártiaknak, a közigazgatás vezetőinek elégséges indokot szolgáltatott arra, hogy a választás tisztaságát fegyveres erővel - egy szakasz lovas katona kirendelésével - garantálják. A sajtó így emlékezett meg a rendbontásról: „A tolakodás egyik legcsunyább nemét mutatja az ellenzék, hogy oda hova a szabadelvű párt jelöltje kíséretével megy, hogy programbeszédet tartson, már előre kimennek korteseik, hogy a saját hiveik által csődületet vagy lármát csináljanak. Így volt csütörtökön Nardán. Sarkady, a kortes felállította a faluvégén embereit, s midőn egy kocsi odaért, elálltak útját, s »nem kell haspárt, éljen Pázmándyl« kiáltozásokkal fogadták. Hanem visszahökkentek, mikor a kocsiajtó fölnyillott, s abból kilépett a szolgabíró, ki szokásos hivatalos komolysággal utasította rendre Sarkadyt, hogy akkor, mikor tudja, hogy az ellenpárt jelenik meg a faluban, mégis kijön izgatni a népet. Erre azt felelte a kortesvezér, hogy ő jótáll, hogy nem lesz semmi zavar. Ennél sem kellett több a szolgabírónak: visszautasította a jótállást, mert az Ilyen alsó-ausztriai település volt például Au am Leithaberge (Cundrava), ahol a katolikus horvátok a protestáns német többség mellett számszerűleg is kisebbséget alkottak. Kucemvá, Kvetoslava: Hrvati u Srednjoj Europi. Zagreb, 1998. 161. p. 0 Seedoch, 1995. 152. p. Kuntár, é. n. 59. p. Hírek s különféle a megyéből. Bozsokról. = VL 1884- júl. 10. 2. p. 177