Horváth M. Ferenc: Váci végrendeletek III. (1729-)1771-1785(-1825) - Váci Történelmi Tár 8. (Vác, 2014)

Végrendeletek

4. Édesanyám nővérének, Zimmermannnénak hagyok 50 forintot, gyermekeinek is 150 forintot.

5. Ami a hagyatékomból még fennmarad, legyen az édesanyámé és testvéreié egyenlő örökségként.

Szóról szóra ez az én végrendeletem, amit akarok, hogy hiánytalanul teljesüljön; ennek nagyobb erejére teljesen ép értelemmel és szabad akaratomból keresztvonásommal megerősítettem az ugyancsak erre megkért és aláíró tanú urakkal.

Vácon, 1785. november 5-én.

Schamagel József

Stockinger Ferenc s. k. konzul

Neisz András tanácsnok

620.

Hegedűs Tamás végrendelete

1785. december 25.

Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében, ámen.

Én, Hegedűs Tamás, jóllehet beteges állapotban lévén, de mindazonáltal ép és egészséges állapodban] tészem ezen utolsó végzésemet, ily móddal.

1. Lelkemet hagyom az Istenemnek, aki alkotta, testemet pediglen föld gyomrának, kitűi eredetit vette.

2. Testemnek eltakarítását, amint lehet ily szegény embertül, tétessen meg úgy, hogy temetésemnek alkalmatosságával mondattasson egy requiem két kismisével, és az nagytemplomban négy haranggal harangozzanak.

3. Felesigemnek hagyok azon 20 forintokon kívül még 80 forintokat oly móddal, hogy ha együtt megmaradhatnának mind házamban együtt, mind pediglen szőlőmnek munkálkodását egyenlőképpen műveljék és hasznát vegyék, hogyha nem egyezkednének, vagy a szőlőt jól nem dolgoztathatnák, tehát azonnal mind házam, mind szőlőm adattassék el, és azon 100 forintok adattassék ki felesigemnek, a többi fiamé legyen.

4. Legyen a fiamé 4 varrott vánkus, dunna, alsó-fölső lepedő és 1 fekete hajú vánkus, amelyek az any[j]okrúl maradtak.

5. Valami a házamban, konyhán, udvaromban, minden aprólékos jószágom, ami találtatik, mind kétfelé hányattassék, és egyaránt osztassék.

6. Azon ágy, amely első feleségemtűl maradott, eladassék, hogy temetésem belüle kifizettessék, de azonban, aki fiam száz forint[já]búl megmarad, abbúl megtéríttessék, hogy ha pediglen nekie 100 forintok nem maradnak, köteles lészen ő szenvedni.

569