Horváth M. Ferenc: Váci végrendeletek III. (1729-)1771-1785(-1825) - Váci Történelmi Tár 8. (Vác, 2014)
Végrendeletek
Stockinger (Stokinger), et Catharina Stockingerin (Stokingerj mihi permissa exportare potuerit; licet haud amplius recordari possim, spero nihilominus fratrem meum Georgium Stockinger (Stokinger) et Catharinam Stockingerin sororem inter quorum manus eandem reliqueram vel ipsa conscientia stimulante nequaquam denegaturos. Hinc primo quoque ex eadem portione me respiciente lego decem florenos pro missae sacrificiis pro refrigerio animae mea, reliquum quod supererit, volo ut inter praefatos amicos meos Georgium et Catharinam Stockinger, nec non uxorem meam Catharinam Stockingerin, alias Fränkischerin (Fränkischerin) aqualiter dividatur. Haec est suprema mea voluntas, quam praesentibus dominis testamentariis manifestam reddidi eum ob finem, ut me defuncto effectum sertiatur. Signatum Vacii 12. Junii 1773. + Joannes Stockinger Coram nobis Frantz Stockinger m. p. senator Joanne Benke m. p. Episcopalis Civitatis Vaciensis jurato vicenotario A kiilzeten: Testamentum Joannis Stockinger conditum 12. Junii 1773. - Praesentibus domini Francisco Stockinger senatore, Joanne Benke, Episcopalis Civitatis Vaciensis jurato vicenotario224 A kiilzeten: Egy töredékes és Stockinger Ferenc zárópecsétje. Kétlapos, eredeti. Lelőhely: VVL V. 1-i Püspökvác Mv. Tan. ir. - Végrendeletek, No. 342. A szövegfordítása: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, ámen. Én, alulírott súlyos és talán utolsó betegségben feküdvén, de mindazonáltal eddig ép értelemben lévén, elsőként lelkemet az ő teremtőjének, testemet pedig a földnek, ahonnét eredetét vette, ajánlván, kicsiny vagyonomról (amelyet Bajorországban, pontosabban pedig Markhof229 230 városában az élettől elbúcsúzott szüleimtől megmaradván birtoklók), a fölkért testamentárius urak előtt a következő tartalommal teszek rendelkezést. Fiatal koromban belépvén a katonasághoz, és már sok évet ugyanezen katonai állapotban megmaradván, megengedtetett kivennem valamelyes vagyont szüleimtől, azaz Stockinger Páltól és Katalintól; bár aligha vagyok képes többre emlékezni, mégis remélem, hogy bátyám, Stockinger György és nővérem, Stockinger Katalin, akinek kezei között ugyanazokat hagyom, lelkiismeretüktől vezetve semmi módon nem fogják azt megtagadni. 229 Stockinger János 1773. június 12-én tett végrendelete - Stockinger Ferenc tanácsnok, Benke János, Püspökvác város esküdt aljegyzője urak jelenlétében 230 Talán a mai Weißenburg (Bajorország) részét képező egykori városka. 96
