Horváth M. Ferenc: Váci végrendeletek III. (1729-)1771-1785(-1825) - Váci Történelmi Tár 8. (Vác, 2014)

Bevezetés

kisbetűivel jelöltük. A sorszámot követően megadtuk az irat tárgyát. Ez tartalmazza a végrendelet készítőjének a nevét, a foglalkozását - ha ez megállapítható volt - és az irat fajtáját. Egyéb iratok (pl. nyugta, levél, jegyzőkönyv stb.) esetében feltüntettük az iratot kiadó, kiállító személy vagy hatóság, illetve a címzett nevét, vagy annak a személynek a nevét, akire az irat (pl. hagyatéki leltár) vonatkozik. Ezt követi az irat keletkezésének dátuma. Ha ez az iraton nem szerepelt, de megállapítható volt, [ ]-be téve adtuk meg, ha bizonytalan volt, [?]-jelet alkalmaztunk.

Szövegközlés

Ezután következik a teljes szövegközlés. Általánosságban vonatkozik mindegyik nyelvű forrásra, hogy minden szöveget teljes egészében közöltünk. Egyes esetekben - az irat hiányos, olvashatatlan stb. volta miatt - a következőjelöléseket alkalmaztuk:

[ ] olyan - általában a szöveget értelmező - szórész, szó, magyarázat, vagy egyéb információ betoldása a szövegbe, ami nem szerepel az eredeti forrásban;

[...] olvashatatlan szó, szótöredék, szövegrész, tolihiba, bizonytalan olvasat;

[—] sérült irat, olvashatatlan, csonka szöveg miatti kihagyás;

[!] korabeli szóhasználattól eltérő, vagy hibás szóhasználat;

[?] nehezen értelmezhető, vagy bizonytalan olvasató szöveg.

A szövegben előforduló hibákra esetenként a lábjegyzetben mutattunk rá, illetve értelmeztük a szöveget, de általában csak [!] vagy [?] beillesztésével jeleztük a hibát.

A családnevek írásakor (mindegyik nyelv esetében) a mára kialakult alakhoz igazodtunk. Minden családnév esetében feltüntettük az eredeti alako(ka)t is - egy-egy forráson belül mindig az első előforduláskor -, hogy esetleges téves átírás esetén is, más forrással egybevetve, azonosítható legyen a személy. A német eredetű neveknél, ahol nem ismert a mára magyarosodott forma, törekedtünk a mai névírásnak megfelelő alak szerepeltetésére. A német asszonyneveknél szereplő, a férj vezetéknevéhez illesztett -in végződést meghagytuk az eredeti szövegben, azonban elhagytuk a magyar nyelvű szövegekben és a fordításokban, s csak zárójelben adtuk meg az eredeti alakot.

A végrendeletek főszövege után közöltük - az iratok külső oldalán, külze- tén, hátlapján - olvasható szöveget. Idegen nyelvű szöveg esetében ezeknek a fordítása a lefordított magyar főszöveg után következik.

A forrásmegjelölés (lelőhely és jelzet)

Az eredeti forrás szövegének közlése után adtuk meg a végrendelet teljes levéltári jelzetét. Mivel egy-egy végrendeleten esetenként több sorszám (Numerus) is szerepelhet, ezért minden esetben kövérrel szedtük a végrendeletek

18