Horváth Lajos: Vác utcái, épületei és lakosai a XVI. század második felében - Váci Történelmi Tár 7. (Vác, 2011)

III. Vác városa - 3. A vámhivatal és épülete, szomszédsága

szetesen a két király uralma között hánykolódó város harmincadvámja mindig ahhoz folyt be, akinek a politikai, katonai hatalma éppen érvényesült.

Brodarics István - 1527 májusától Szapolyai János király híve, 1537-től váci püspök - két levelében is említette a váci vámot. Vácról keltezett levelet Nádasdy Tamásnak, horvát bánnak 1538. július 15-én, melyben leírja, hogy miként bántak a váci harmincadosok a jobbágyokkal a saját háza előtt. Ebből a megjelölésből nem vonnánk le azt a következtetést, hogy a vámház a város déli részén, a püspöki palota környékén, azaz a váci várnál keresendő. Feltételezzük, hogy inkább a város északi részén, a váci révátkelőhöz közel feküdt.

Brodarics 1538. december 20-án Selmecbánya magisztrátusához vámszedés ügyében küldött levelet. János király Budán tartózkodva 1539. december 17-én vámutasítást keltezett, melyben Vác vámjáról is említés esik.36 Az oszmán hódítás előtt bizonyíthatóan Szapolyai János király javára szolgált a váci vám, egészen a király haláláig, 1540. július 21-ig. A következő két-három év olyan mozgalmas a városban, hogy a vámhivatal működése valószínűleg szünetelt, illetve róla nem rendelkezünk adatokkal. A váci püspökség, a vám jogos tulajdonosa 1541-ben elmenekült Vácról, ettől persze még hivatalnokai életben tarthatták volna a vámot, de ennek csekély a valószínűsége.

A váci püspöki harmincadvám - hiszen érdekében a püspökség királyi városokkal perlekedik 1524-1525-ben - hivatala, épülete, tételezzük fel, viszonylag épségben, használhatóan vészelte át a török berendezkedést. Kézenfekvő volna, ha azt gondolnánk, hogy a törökök vámhivatalként tovább működtették ezt az objektumot, hiszen alkalmasságát a munkára már régen bizonyította. Ezt a lehetőséget fel is vetettük Oszmán Cselebi váci fővámszedő HÖ H 262. számú házával kapcsolatban, de bizonyítani közvetlen írott forrással nem tudjuk. Mindenesetre a török hódítás első fél évszázadában, 1543-1594 között a török határvámot tartott fenn a városban.

Ismerjük Szokollu Musztafa budai pasa hurutját, melyet a debreceni bírák panaszára adott ki. A debreceniek szerint az ottani kereskedők a „hitetlenek országába” (Magyarország) hitelbe kihajtott marha után nem szoktak vámot fizetni, de a jelenlegi váci mukátaá emin az ilyen marha után is vámot követel, sőt nemcsak a tulajdonostól, hanem Debrecen városától is általában. Ennek a gyakorlatnak következtében Debrecen rájái közül sokan „elbujdostak.” Musztafa pasa döntése értelmében ez tilos eljárás. A vámot csak a marhák tulajdonosaitól szabad követelni. Ez az okirat Budán kelt 1570. április 9-én. Egy lényegében ugyanezt tartalmazó iratot 1572. február 15-e előtt adott ki Musztafa budai pasa.37 Mivel 1569-1590 között

36 Vass 1983, 98.

37 Fekete 1993, 313., 314., 316., 320.

56