Horváth Lajos: Vác utcái, épületei és lakosai a XVI. század második felében - Váci Történelmi Tár 7. (Vác, 2011)
IV. Vác társadalma - 2. A német város sorsa
1 sarkán, ekkor képes volt 850 rajnai forintot készpénzben az asztalra letenni a vételár fejében. Úgy látszik, hogy ez a ház nem elégítette ki teljes egészében az igényeit, mert 1507. augusztus 3-án megvásárolta a déli szomszédos házat Veit Wirsberger festőtől 310 forintért. Eysen ezt a két házat egyesítette Sebald 1105-ös házszám alatt, mely épület meg is maradt 1945-ig, amikor elpusztult, de több kép is fennmaradt róla (Wunderburggasse 8.). Nürnberg város szenátusa 1507-ben a tagjai sorába felvette Wolfgang Eysent, mely tisztséget a haláláig viselte. Neve többször előfordul a tanács bírósági könyveiben mint tanú vagy gyám. Sebald Tücher halála után, 1513. februárban megkapta a város „századosi hivatalát” is. Egy 1523-as dokumentum szerint Eysen a nürnbergi Szentlélek kórház építésének a vezetője volt. Közben többször hazalátogatott Magyarországra, Budára, Vácra és Pestre. Egyik magyarországi látogatásáról vitte magával Georg Sehende gyermeket, akit a törökök a saját szülőföldjéről korábban zsákmányként hajtottak el. Eysen a gyermeket megkapta ajándékként Pesten, megkereszteltette és fiaként nevelte. Eysen rendkívüli gondoskodása a fiú iránt felveti azt a gyanút, hogy az ő házasságon kívüli, természetes utódjáról van szó. Ezeket az adatokat Ferdinánd király 1544. február 8-án kelt oklevele tartalmazza, mely Georg Schenck születését törvényesnek ismeri el és ezt kinyilvánítja. Eysen egyébként testamentumában őt gazdagon megajándékozta, bár akkor saját szolgájának nevezte. Wolfgang Eysen Nürnberg város tanácsának utasítására 1522-ben megszerkesztette a város alamizsna-rendeletét. Hans Geiger nürnbergi házát egy 1522. november 16-án kelt szerződés értelmében megszerezte a gyümölcspiacon. Ez a ház egy 1535. március 8-án kelt oklevél szerint Wolfgang Eysen törvényesen hátrahagyott, Erzsébet nevű özvegyének a tulajdonában volt. Furcsa, hogy erről az 1523-as végrendelet nem intézkedik. A nürnbergi Eysen-házban 1523. január 31-én Katerina Eysen, Wolfgang Eysen unokahúga, jegyességet kötött Alexius Müntzerrel, aki tekintélyes bambergi családból származott. Katerina ekkor a nagybácsitól 800 forint jegyajándékot kapott. Ezt követte az esküvő az Eysen-házban 1523. április 21-én, mely nyilván a gazdag kereskedőházhoz méltó pompában zajlott le. A Katerina Eysen és Alexius Müntzer házasságából született első gyermeket 1524. május 15-én tartották keresztvíz alá, amikor a nagybácsira való tekintettel a Wolfgang nevet kapta. Wolfgang Eysen legszebb férfikorában járt, amikor 1523. július 16-án elkészítette a végrendeletét. Ebben rokonain kívül több kolostorról és jótékonysági intézményről is megemlékezett. Elhunyt 1524. január 15-én. A nagybácsi halála után a nürnbergi Eysen-ház Katerina Müntzer, született Eysen tulajdonába került. Az évtizedekig házvezetőnő, Otília örökölte Eysen új házát a Pegnitznél. A házvezetőnő 1535-ben hunyt el, és ezután a 87 г
