Horváth Lajos: Vác utcái, épületei és lakosai a XVI. század második felében - Váci Történelmi Tár 7. (Vác, 2011)
IV. Vác társadalma - 1. A város népességének cserélődése
keresztények a törököket, de azok 1543 augusztusában ismét megszállták a várost. Néhány őszi hónapra Vác megint magyar uralom alá került, mígnem 1544 tavaszán fél évszázadra meghódították a törökök.64 Mindezeket csak azért sorakoztattuk fel, hogy bizonyítsuk a népesség további pusztulását, menekülését és az ingatlanok rombolását, rongálását Vácott. A város népessége akár a felére is csökkenhetett a harcok során, ugyanakkor lakható vagy félig romos állapotú házak tucatjai állhatták üresen lakókra várva. Halil bég 1546-ban készítette el a legelső török összeírást, amelyik a hódítás után mintegy két évvel rögzítette a város állapotát. Ebben a forrásban lelhetők fel azok, akik ingatlanaikat 1541 előtt is már birtokolták és minden vázolt esemény közepette életben és a városban maradtak, vállalva az oszmán hódítást, a ráják tömegének tulajdonképpen jogtalan állapotát. Az 1546-os összeírásban 311 alattvalót vettek számba, ezekből 1559-re elhalt 151 és jelen volt 160, az újonnan összeírtak (helyben születettek és bevándorlók) száma 482. Már ezek a számok is mutatják, hogy Vácott a népességnövekedés a természetes szaporodás mellett igen jelentős beköltözésből keletkezett. Különösen a német város mahalle 1546-os, már magyar lakossága mellé költöztek be nagyon sokan az 1559-es kiegészítés szerint. A Sáros utca mahalle, amelyik megfelel a magyar városnak, kevesebb jövevényt fogadott be. Mindkét esetben nyilván annyian telepedtek be Vácra, amennyi ház lakhatásra elegendő volt. Ne tévesszenek meg bennünket az 1565-ös házösszeírás szokásos fordulatai, hogy a tulajdonos előző házból „maga építette”. Ez nem jelenthet mást, minthogy a lepusztult házat a maga számára újra lakhatóvá tette. Név szerint is ismerünk néhány kiemelkedő személyt, aki nem vállalta a török rája állapotát, bármilyen ingatlanbőség is állt elő a városban. Agárdi András hírvivő 1546-ban még apja háztartásában lakott, ám 1559-re „megszökött”. Feltételezzük, hogy a magyar királyi postaszolgálat alkalmazottja volt korábban, és mint ilyen a Habsburg Magyarországra távozott. Horváth János majorsága Репс falu határában már 1546-ban üres és elhagyott volt, ezért a kincstár eladta Abdulvehháb váci várnagynak. Az 1565-ös házösszeírásban a 375. konyhakertnél jegyezték meg, hogy az „régebben” Horváth Jánosé volt, aki váci lovasparancsnok (atli basi) volt, „fellázadt és az ellenséghez szökött”. A „megszökött”, a „fellázadt és megszökött” nyelvi fordulatok csakis úgy értelmezhetők, hogy kezdetben a törökök számára „megvolt”, „helyben maradt”, de azután kicsúszott a kezükből, eltűnt a török adminisztráció számára, mint ahogy azt Agárdi András nyilvántartása egyértelműen bizonyíthatja. 64 Vass 1983, 78-79.
