Horváth M. Ferenc - G. Molnár Péter (szerk.): Váci végrendeletek II. (1729-)1751 – 1770(-1785) - Váci Történelmi Tár 6. (Vác, 2010)

Bevezetés

A hátlapon: Testament, oder letzten Willen Antoni Walter, Anno 1752.74

A hátlapon: Karletzhoffer József töredékes viasz zárópecsétje.

Egylapos, eredeti.

Lelőhely: WL V. 1-i Püspökvác Mv. Tan. ir. - Végrendeletek, No. 156.

A szövegfordítása:

A Szentháromság, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, ámen.

Mivel az emberi élet ezen az űzött világon bánatot okoz, és semmi bizonyosat a halálról és ennek órájáról nem tudni, ezért én, Walter Antal figyelembe véve, hogy már nagyon régóta betegen fekszem, de még ép értelemmel kevés javacskáimról végrendelkezni akarok, éspedig

1. A mindenható Isten parancsa és akarata alapján szegény lelkemnek el kell válnia testemtől, ezért az előbbit rendelem a teremtőnek, testemet a földnek, ahonnan származott, akarom [, hogy]

2. Említett tetememet, miként keresztény-katolikus szokás, a kinti temető földjében temessék el, és ott a temetőkápolnában szolgáltassanak egy szentmisét.

3. Mivel a hitvesem már néhány évvel ezelőtt elment tőlem, és hosszú, nehéz betegségem alatt a legkevesebbet sem segített, hanem a keresztapám, Mayer Gáspár és az igaz jó anyám, akik a betegségemben magukhoz vettek, és már idáig 22 héten át emelgetnek és fektetnek, és nyugalom nélkül már sokat kiálltak mellettem, és még mindig nem tudni, meddig fogják ezt tenni. Figyelembe véve ezért: rendelem szőlőmet apámnak és anyámnak, élvezzék addig, ameddig apám és anyám élnek, és mindaddig szegény lelkem üdvéért szentmisére adjanak évente néhány akó bort.

4. Kértem apámat és anyámat is, hogy fiamat, Jánost vegyék magukhoz halálom után, és amikor ifjúként életcélt követ, és felmutat, és ezután mesterséget, vagy amit tanulni akar, segítsék, hogy ezzel becsületes megélhetést vagy hasznot biztosítson Isten segedelmével.

5. Amikor apám és anyám a szőlőt már nem akarják használni, és két gyermekem, a fiam és a lányom, amint életcéljukat szorgosan követik és becsülettel viszik, akkor apám és anyám a szőlőmet adják a két gyermekem kezébe, így boldog emlékezetük megmarad, és így értem és az ő lelkűkért szorgalmasan imádkoznak.

Utoljára. Akarom, hogy mindezt minden zavarás nélkül megtartsák, melynek hitelesítésére két becsületes tanú urat hívtam, és kértem, hogy ezt saját kézjegyükkel és rányomott pecsétjükkel erősítsék meg.

(így történt Vác püspöki városban) 1752. év február 14-én.

74 Végrendelet, avagy Walter Antal végakarata az 1752. évben.

62