Horváth M. Ferenc - G. Molnár Péter (szerk.): Váci végrendeletek II. (1729-)1751 – 1770(-1785) - Váci Történelmi Tár 6. (Vác, 2010)
Bevezetés
[Ft] 4 A házi koldusoknak és szűkölködőknek négy forintot, azaz A váci Borromeo Szent ICároly Szemináriumnak rendeltettem kétszáz, azaz 200 [forintot]. Mindazonáltal ezeket [ti. a 200 forintot] a méltóságos Migazzi érsek és a Szent Római Birodalom hercege, áld püspökségének örökös kormányzója, kötelezte magát, hogy a már felbecsült és elbontandó házam árából vett kamatokkal megalkudván velem, a nemzetes Erney István jószágigazgató úrnak leteszi, ezért elengedtetett 1757. április 1-jétől. Ezen Püspökvác városnak éves adóra rendelek azért ötvenet, azaz 50 Ez a pénz nálam nem találtatik, mindazonáltal halálom után az 1251 forint és 71 dénárra felbecsült váci házam árából az említett összeg levonandó. Amiből az említett testamentarius úr is vegyen fel fáradozásáért két rendes holland aranyat. Negyedszer a házi eszközöket az utolsó szögig Anna unokámnak hagyom, áld betegségemben gondomat viselte (minden térítőt, óntányérokat és -tálakat, réz- és vaseszközöket egyaránt, minden fából készültekkel együtt, amik feltalálhatok), ezért pedig átok sújtsa azt, aki említett unokahúgommal szemben a legkisebb igényt formálja a hagyatékomra, ide értvén diófa asztalomat és a másik, fekete kővel borított almárium-ládát. Ötödször a megmaradott összeg pedig osztassák fel olyképpen, hogy Apollónia lányomnak százat, azaz 100 Azzal a kikötéssel pedig, hogy ha az eredeti ékkövekből gyönyörűen elkészített szűzi koszorút, ami magyarul boglárnak nevezett és öt arannyal díszített és 17 arany forintba került, visszahozta, kiadassanak a száz forintok, mivel ezt az említett koszorút és gombokat, 4 ládányi házi eszközöket Virrasztó István magával vitte, ha pedig visszatartja az említett koszorút és aranyozott gombokat a hagyatékból, a mondott száz rajnai forint essék először egy hajlított [?] oltár felállításra az itteni káptalani templomban908 az Ujfalussy név feltüntetésével. Klára leányom lányaira, Annára és Borbálára egyenlően elosztva szálljon 100 Ezután János fiamnak, mivel már elment 100 Legkedvesebb fiamnak, Mihálynak, mivelhogy atyai jóságomat alig tapasztalta, most is táborban lévén, és az Esterházy-féle gyalogságban hadnagyi tisztséget viselvén parancsot teljesít, és jutalmát megszolgálja (ha él és visszatér), hagyok háromszáz forintokat, azaz 300 908 Valószínűleg a Szent Mihály-templomban, az akkori székesegyházban. 410
