Horváth M. Ferenc - G. Molnár Péter (szerk.): Váci végrendeletek II. (1729-)1751 – 1770(-1785) - Váci Történelmi Tár 6. (Vác, 2010)
Előszó
ELŐSZŐ A Váci Történelmi Tár VI. kötetében folytatjuk a váci végrendeletek szövegeinek közreadását, és ez alkalommal az 1751 és 1770 között keletkezett testamentumokat közöljük. A város történetében, a város arculatának kialakulásában ez a két évtized rendkívül izgalmas időszak volt, hiszen éltkor indult újból, illetve teljesedett ki a város újjáépítése a Rákóczi-szabadságharc és az 1731. évi tűzvész után. Ekkor folytatódott, illetve fejeződött be a város külső képét ma is meghatározó világi (a városháza, új polgárházak) és egyházi épületek (az „öreg katedrális” lebontása után az új székesegyház, több szerzetesi templom és kolostor) felépítése. A város olyan folyamatoknak (gondoljunk például az ellenreformációra) és eseményeknek (például Mária Terézia királynő látogatása) a színhelye, amelyek inspiráló célt és erőt adtak ezeknek az építkezéselmek. Az oszmán uralom utáni újjáépítés azonban nem csak váci jelenség: nemcsak az egykori hódoltsági területen, hanem az ország nagy részében barokk köntösben újulnak meg a római katolikus templomok, épülnek fel más egyházi épületek, rendházak és hozzájuk kapcsolódóan iskolák, szemináriumok és püspöki paloták. Állami, uralkodói és földesúri ösztönzéssel-segítséggel középületek is létesülnek, és a vidék jelentős világi épületeit, földesúri kastélyokat és nemesi házak sokaságát is ezekben az évtizedekben emelik. Városunkban sok helyen olvasható az építkezések éve a polgárházak - akár kereskedő vagy iparos, akár módosabb jobbágyház - homlokzatán, a kapuíveket összekötő záróköveken. Az ezekben az évtizedekben épült házak közül - sok esetben középkori alapokon - jó néhány ma is áll. A társadalom vagyoni gyarapodása azonban nemcsak az ekkor emelt épületeken követhető nyomon, hanem a végrendeletekben is. Ezek szövegéből is markánsan kitűnik: a város lakosságának egy része anyagiakban is gyarapodik, egy része ugyanakkor - éppen a megművelhető földterület viszonylagos szűkössége és a földbirtok elaprózottsága miatt - elszegényedik, és kénytelen a föld nélküli városi élet keretei között keresni a boldogulását. Míg a lakosság nagy többsége éppen hogy biztosítani tudja a megélhetését, addig a lakosság kisebb részének az iparűzésből, a kereskedelemből és szőlőtermesztésből - e században a legfontosabb megélhetési alapokból - egyre több jövedelmet sikerül előteremteni. 13
