Horváth M. Ferenc - G. Molnár Péter (szerk.): Váci végrendeletek II. (1729-)1751 – 1770(-1785) - Váci Történelmi Tár 6. (Vác, 2010)
Bevezetés
keknek gyámja, a város támogassa és igazgassa a gyámságot, a készpénzről pedig leltár készíttessék, az ingóságok és ingatlanok pedig a gyámnak adassanak át. Vácon, 1753. november 27. Carelli Ferenc hatvani prépost, jószágkormányzó [s. k.] 194. Básti Mátyásné Takács Anna végrendelete 1754. január 19. Anno 1754. die 19a Januarii in Episcopali Civitate Vác (Vácz) etc.192 Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében, ámen. Én, Takács Anna, noha testemben beteges és nyavalyás, mindazonáltal elmémben ép és egészséges lévén, amivel az Úristen maga kegyes jóakarat- jábúl megalkotván, hogy halálom után valamely visszavonás ne következzen, gyermekeim között így utolsó végezést kívántam tenni, úgymint Elsőben is az én lelkemet ajánlom az én élő Istenemnek, aki engemet teremtett, azután testemet a földanyának, akitúl eredetet vett. Másodszor. Én adós senkinek sem vagyok a portión kívül. Harmadszor. Mátyás, Marcim és Ilus gyermekeimnek egyaránt osztassák föl, amim vagyon. Vagyon pediglen ház, szőlő 2, ökör kettő, egy tehén, egyszóval valami találkozik, mindezeket egyaránt osszanak föl magok között, [áthúzott szövegrész: hanem a házambúl 15 forintokat adjanak az Ilus leányomnak], Temettessenek pedig el, amint illendő lészen, és tisztességes értékemhez képest elsőben is a közönségesbűi teljen ki az Ilus leányomnak, amely ruhát szerzettem, kifizettem és adtam, aztat senki tőle el ne vegye. N. B. Jóllehet, a házbúi 15 forintokat kitömhettem, mindazonáltal a házambúl csakugyan 15 forintokat adjanak részére Ilus leányomnak. Signatum Vacii die et Anno ut supra.193 Coram me Joanne Hrmo senatore m. p.194 195 Coram Ludovico Szántó Episcopalis Civitatis Vaciensis jurato notario 195 m. p. Énelőttem, Dráb György + 192 Püspökvác városában, 1754. év január 19-én stb. 193 Kelt Vácon, a fenti évben és napon. 194 Előttem, Hrmo János szenátor s. k. 195 Szántó Lajos, Püspökvác város esküdt jegyzője előtt s. k. 105
