Szarka Gyula: A váci püspökség gazdálkodása a török hódítás korában, 1526-1686 - Váci Történelmi Tár 5. (Vác, 2008)

RÖVIDÍTÉSEK - I. A VÁCI PÜSPÖKI MEGYE FÖLDRAJZI HELYE A

Van olyan összeírás is, mely hibásan a váci dioecesishez tartozónak említi a Kalocsai és a Dunavecsei járást, nem vévén figyelembe az érseki megyét. A váci püspöki megye tehát kiterjedt az egykori Pest, Solt, Csongrád és Szolnok megyék egész, Nógrád megyének az ún. kis-nógrádi területére, valamint a kun rémietekre. Nógrád megyét ugyanis egyházkormányzati szempontból már a 15. század előtt két részre, úgymint Kis- és Nagy-Nógrád megyére osztották; a megyének azt a részét, mely felett az esztergomi érsek gyakorolt joghatóságot Nagy-Nógrád megyének vagy csak Nógrád megyének nevezték, míg a másik résznek, mely a váci püspöki megyéhez tartozott, Kis-Nógrád volt a neve. Az esztergomi és a váci püspöki megyék közötti határ valószínűleg már aló. század elején, de e század közepén bizonyosan per tárgya; ekkor már erősen kiütközik a két megye közötti határ bizonytalansága. A két dioecesis Nógrád megyei határának említett ingadozása sok baj eredője, mellyel az 1572. és az 1574. évi országgyűlés is foglalkozik; utóbbi úgy határozott, hogy mindkét főpap igazolja jogát vélt határához, illetve mutassa be erre vonatkozó bizonyítékait, és a király dönt. A vitás 17 falut

4 a századfordulón a váci püspöki megyében írják össze, de néhányat nyilvántartanak az 1596-1617. években az érseki megyében is.

5 A 17. század első negyedében még nincs döntés, de ez nem mehetett feledésbe, különben Pázmány 1629. évi feljegyzésében nem sorolta volna az érseki megyébe a vitatott helyek legtöbbjét. A királyi döntés nem ismeretes ugyan, de a helyek a 17. században a váci püspöki megyén belül vannak, ide tartoznak.

6 Határingadozásra lehet következtetni a 17. század elején egyrészről a csanádi, másrészről a váci és a veszprémi püspökök között bizonyos meg nem nevezett falvak miatt folytatott pereskedésből. A pert a csanádi püspök indította 1618 nyarán a váci és a veszprémi püspök ellen, és az általa megnevezett biztosok kiküldését kérte a királytól viszálykodásuk megszüntetésére; a király az ügyben a pozsonyi Icamarát 1618. szeptember 17-én je4 A falvak felsorolása a Birtokigazgatás és jövedelemkezelés című fejezetben, 5 EPL Arch, saec, Acta radicalia, O., Nr. 650. 6 A török uralom után e falvak hovatartozása újból felszínre kerül. A váci püspök rendelkezik velük, de az esztergomi érsek jogát tartja hozzájuk. Az 1695. év második felében az érsekség érdeklődik az érsekvadkerti (s nem a soltvadkerti) plébánostól Bodony, Romhány, Borsosberény, Diósjenő egyházjogi helyzete felől, de felmerült több falu jogi helyzetének kérdése is. A prímás által 1713-ban kiküldött bizottság vetett véget a vitának; a döntés alapján a váci egyházmegyében maradtak az eredetileg is a váci püspök joghatósága alá tartozó helyek (Borsosberény, Bodony, Horpács, Jenő, Nándor, Nógrád, Rétság, Romhány, Csór, Tereske, Tolmács, Szátok, Szenté). Hasonló területi bizonytalanság van a püspöki megye déli részén is a török távozása után. A kalocsai érsek 1690-ben néhány Solt megyei falut megyéjéhez csatolt arra hivatkozva, hogy azok egykor érsekségéhez tartoztak. E határkérdés 1751-ben szűnt meg, amikor Dunapatajt és Martonost a kalocsai érsekséghez csatolták.