Szarka Gyula: A váci püspökség gazdálkodása a török hódítás korában, 1526-1686 - Váci Történelmi Tár 5. (Vác, 2008)
MOLNÁR ANTAL: SZARKA GYULA ÉS MŰVE
volt a saját korában is - miként azt Félegyházy oly szellemesen megfogalmazta -, ma pedig egyenesen elképzelhetetlen egy hasonló jellegű történetbúvár feltűnése. Az itt bemutatott témakörnek ugyanis az a sajátossága, hogy a szerencsésen kiválasztott reprezentatív forrásanyag segítségével az itt tárgyalt jelenségek pontosan leírhatóak. Magyarán, első látásra semmi szükség nincs arra, hogy valaki a vonatkozó teljes forrásanyagot végigkutassa, ha mondjuk a püspöki beiktatások vagy a tizedek bérbeadásának jogi kereteit és mechanizmusait világosan akarja látni. Erre a munkára egyébként ma sem lenne lehetősége egyetlen hivatásos történésznek sem. A központi kormányszervek levéltárainak tengerében a jelenlegi kutatási feltételek mellett is évtizedekig kellene bogarászni, hogy ilyen volumenű anyaggyűjtéssel rendelkezzünk, erre a munkára pedig ösztöndíjat, egyetemi vagy intézeti státust - teljes joggal - ma sem osztogatnak. Maradnak tehát a lelkes amatőrök, akik közé tulajdonképpen Szarica is tartozott. Csakhogy korunkban egy gimnáziumi tanár sem anyagilag, még kevésbé tudását tekintve nincs olyan helyzetben, hogy egy ilyen, komoly nyelvi és paleográfiai felkészültséget igénylő több évtizedes kutatást kivi telezni tudna. Vagyis összességében itt egy olyan egyedülálló teljesítménnyel van dolgunk, amely minden hiányossága ellenére is tulajdonképpen megismételhetetlen a magyar történetírásban. A kérdésre „fordított irányból", vagyis nem a személyi és technikai lehetőségek, hanem a historiográfiai fejlemények oldaláról vizsgálódva, ugyanazt a választ fogjuk kapni. Milyen eredmények születtek a váci püspökség török kori igazgatásáról és gazdálkodásáról az elmúlt évtizedekben, és ezek mennyiben módosítják a jelen kötet tudományos értékét? Rögtön elöljáróban leszögezhetjük: nincs még egy olyan hódoltság-kori egyházmegyénk, amelynek 16-17. századi egyház- és birtolclcormányzatáról az elmúlt évtizedekben annyi fontos írás jelent volna meg, mint éppen a váciéról. 74 Ez a tény szoros összefüggésben áll a török korral foglalkozó történetírásunk historiográfiai sajátosságaival. A magyarországi hódoltság kutatása Salamon Ferenc klasszikus könyve 75 óta elsősorban az alföldi falvak és mezővárosok vizsgálatára összpontosította figyelmét, a világi történetírás ilyen irányú érdeklődése az egyházi történetírásra is hatással volt. A világi és egyházi hódoltság-kutatás Alföld-központúsága mindenekelőtt a régiónak a hódoltságon belüli kiemelkedő jelentőségével magyarázható: a Duna-Tisza közének északi fele maradt meg a legmagyarabb lakosságúnak a török uralom időszakában, ezért ez a terület őrizte meg leginkább a kapcsolatait a magyar intézményrendszerrel. Ennek köszönhetően az Alföld és az alföldi peremvidék török kori történetével kapcsolatban maradt fenn a legtöbb forrás74 Erre lásd jelen sorok szerzőjének az első jegyzetben idézett tanulmányát. 75 SALAMON Ferencz: Magyarország a török hódítás korában. Budapest, 1885 2 .
