Szarka Gyula: A váci püspökség gazdálkodása a török hódítás korában, 1526-1686 - Váci Történelmi Tár 5. (Vác, 2008)

RÖVIDÍTÉSEK - IV. A PÜSPÖKSÉG GAZDÁLKODÁSA A TÖRÖK URALOM ALATT

szedett be. Gyürky Pál felvett a szokolyaiaktól és a diósjenőeiktől 120 forintot, a vásárhelyiektől 40 forintot, Túr lakosaitól 20 aranyat az 1682. évre. A bizottság megdézsmált Kis-Nógrád megyében 48, Pest megyében 60, Szolnok megyében 14, Csongrád megyében 3 helyet. A deciamátorok főleg az Alföldön meglehetős ellenszenvvel találkoztak, különösen Szolnok megyében több olyan hely volt, mely a múlt évi tizedváltsággal is tartozott. Hiába hívták fel őket a tizedfizetésre, a török miatt nem engedelmeskedtek, a decimátorok sem mehettek közéjük. Csongrád megyében csupán 4 helyről kapták meg a tizedet, a többiek megtagadták. A decimátorok, miután hiába szólították fel a helyeket fizetésre, elhatározták, hogy végrehajtáshoz folyamodnak; útjukat félbe kellett szalcítaniuk a török tábor visszatérése miatt. Thököly rendeletére a bizottság nem foganatosította a tizedszedést az ún. váci kultellusban (cultellus), a váci tizedkerületben; itt a tizedeket Thököly meghagyta a püspök birtokában, a püspök rendelkezett velük, ő szedte be, saját céljaira fordította. E tizedkerülethez tartoztak: Vác város, Püspökhatvan, Szada, Veresegyház, Mogyoród, Üllő, Alsónémedi, Püspökszilágy, Szentmiidós, Palotás, Kosd, Alpenc, Verőce, Cselőte (Cselete), Kalló, Nagybercel, Sáp (Saap); összesen 1 város (Vác), 16 falu, ebből 14 püspöld birtok, kettő (Szentmiidós, Palotás) nem. Lehetséges, hogy a váci kultellus alatt a püspöld birtokok csoportját értették. Ahol természetben szolgáltatták a tizedet, ott a decimátorok azt pénzzé tették.

1508 Tizedkezelés és -szolgáltatás szempontjából általánosságban ilyen viszonyokat talált az 1686. év, a töröldcor vége, a felszabadulás kezdete. CC) Más tizedbérlők aa) Kiváltságos tizedfizetés Több falunak az a kiváltsága volt, hogy tizedét közvetlenül a püspöld megbízottnak szolgáltatta; ezek decimáit nem szokták bérbe adni. Ilyen volt Martonos (Csongrád megye) is; 1614-ben úgy egyeznek meg az udvarbíróval, hogy tized fejében 12 forintot fizetnek, azonkívül 10 pozsár (ponty) halat szolgáltatnak az udvarbíró kezéhez.

1509 Ha e községek tizedét megkérdezésük nélkül az árendátor mégis bérbe adta, az érdekeltek tiltakoztak ellene. 1652 tavaszán Martonos tizedét az 1S<)8 OL Reg. dec, B. 1199. (Series arendationis decimarum... Ao. 1683.) 1509 OL U. et G, 62-33., fol. 90/a.