Szarka Gyula: A váci püspökség gazdálkodása a török hódítás korában, 1526-1686 - Váci Történelmi Tár 5. (Vác, 2008)

RÖVIDÍTÉSEK - IV. A PÜSPÖKSÉG GAZDÁLKODÁSA A TÖRÖK URALOM ALATT

bordézsmát pénzben szolgáltatta, éspedig Verőce és Naszály minden pint után 12-12 dénárt.

1215 A 17. század első felében a török dézsmaszedése nem volt általános. Vácon sem dézsmált a török a 17. század közepéig, csak Újvár elfoglalása után (1663) követelték azt „búzabul és másféle gabonábúl." Vácon, Mogyoródon, Veresegyházon nem elégedtek meg az 1667-1668. években a termés dézsmájávai; többet követeltek, kétszeresét, többszörösét lcívántak akár termelt, akár nem, minden kereszt után 4-6 kila

1216 búzát szedtek. Ritka levételképpen, így Szadán megelégedett a török birtokos a 17. század közepén „az igaz dézsmával".

1217 A cenzusfizetéssel egy időben a 16. század második felében járt a török birtokos részére bizonyos termékszolgáltatás is; az 1580-as években Kosd, Verőce, Cselőte, Bercel (Nógrád megye), Csörög, Mogyoród évente kétszer l-l (budai) icce vajat szolgáltattak, Tárcsán (Pest megye) a jobbágyok évente 1 icce vajat, a zsellérek a felét fizették,

1218 ugyanekkor a püspökhatvaniak, a naszályiak és a szadaiak (Pest megye) l-l pint vajat adtak évente,

1219 valószínűleg két alkalommal szolgáltattak l-l iccét.

1220 Mogyoródot és Tiszaságot (Csongrád megye), mint említettük, az 1580-as években cenzus fizetésére nem kötelezték, de a tiszaságiaktól 1 pint vaj szolgáltatását követelték; a mogyoródiakat a vaj mellett még más termények szolgáltatására is kötelezték.

1221 A 17. században is együtt járt a cenzus fizetésekor bizonyos szolgáltatás, melyre kötelezték jobbágyaikat. A veresegyháziak a 17. század közepén vajat, mézet, bárányt adtak; 1663 után kétannyit követelt és vett tőlük török gazdájuk. A váciaktól és a püspökszilágyiaktól vágómarhát, barmokat, bárányt, borjút, mézet, vajat kívánt uruk 1663-tól, sőt „valamit kigondolhat nagy bírságok alatt, meg is veszi a szegénységen" a török, vallották a faluk küldöttei 1668-ban. A mogyoródiaktól 1668-ban a török birtokos „az szokás lcívül untalanul abrakot, búzát vészen [...] hol nyolc, hol tíz kila búzát, zabot, és ha nem praestálhatják, pénzül [...] megveszi rajtok [...]"

1222 1215 OL U. et C, 62-32., fol. 2/a., 4., 6/a„ 8., 10/a., 12., 13/a., 14/a., 16/a., 26-26/a., 28., 29/a., 31., 32., 33-33/a., 34/a., 36.; 62-33., fol. 48., 49., 52., 53/a., 54., 56., 58., 59., 60., 61., 69/a., 70., 71., 72., 74., 75., 76., 79. 1216 Kila területenként változó űrmérték, a 17. században kb. 20-25 liter. A kila valószínűleg megfelelt a vidékenként változó vékának; a véka a mérő fele. A mérő kb. 50 kg volt. (Vö. FEKETE 1943, 14.; PURJESZ 1958, 186.) 12,7 PURJESZ 1958, 188-190., 195. 121H OL U. et C, 62-32., loi. 2/a., 4., 5., 8., 16/a., 32., 33/a.; 62-33., fol. 48., 49., 51., 54., 61., 75-76. 1219 OL U. et C, 62-32., fol. 6/a., 13/a., 31.; 62-33., fol. 52., 59., 74. 1220 Űrmérték; legismertebb a 0,85 literes budai icce volt, 1 pint két icce, 1221 OL U. et C, 62-32., fol. 33/a., 37.; 62-33., fol. 76, 80.; vö. PURJESZ 1958, 176. 1222 PURJESZ 1958, 185., 188-190., 195.