Szarka Gyula: A váci püspökség gazdálkodása a török hódítás korában, 1526-1686 - Váci Történelmi Tár 5. (Vác, 2008)
MOLNÁR ANTAL: SZARKA GYULA ÉS MŰVE
profilváltással maradhattak meg a szakmai élet berkeiben. A világi papokból a szocializmus évtizedei alatt az egyre súlyosabbá váló paphiány és az ebből fakadó többletmunka, illetve a folyamatos állami nyomás gyakorlatilag kiölte az egyház története iránti aktívabb érdeklődést. Az egyházmegyei történeti munkaközösségek megszűntek működni, és majd csak az 1970-es évektől kezdve jelentkeztek újra, elsősorban az egyházmegyei névtárak történeti fejezeteiben. A legrosszabbul a szerzetesek jártak, hiszen az iskolák államosításával, majd a szerzetesrendek működési engedélyének megvonásával gyakorlatilag megszűnt az életterük Magyarországon. Ugyanakkor éppen a szerzetesek „menekülési útvonala" volt a legszélesebb, hiszen a rendek nemzetközi szervezete szinte zökkenőmentesen biztosította az emigrációba kényszerülő rendtagok integrációját a nyugat-európai és tengerentúli közösségekbe, sokszor a tudományos életbe is. Az itthon maradottak sem tették le a tollat a nehéz évtizedekben, szorgosan kutattak a hazai levéltárakban és könyvtárakban, és írták, a megjelenés legcsekélyebb reménye nélkül az asztalfiókjuk számára, a sokszor igen becses történeti értekezéseket, monográfiákat. 22 Az 1989 utáni változások, szerencsére, sok kézirat publikációja számára megnyitották az utat, és az utódok tiszteletadásának eredményeként sorra láttak a napvilágot a korábban feledésre ítélt munkák. Ebbe a sorba illeszkedik most Szarka Gyula kötete is. Az itt közreadott kötet szerzője bizonyos értelemben tipikus, más szempontból viszont eléggé rendhagyó figurája volt a 20. század első felében aktív egyháztörténész generációnak. Jellegzetes, hiszen pályája számos ponton hasonlóságot mutat nemzedéktársainak sorsával; egyben atipikus is, hiszen egész életében „magánzó" maradt a szó minden értelmében: nemcsak magánéleti, hanem szakmai szempontból is teljesen társtalanul élt és alkotott, emellett műveinek sajátos szerkezete és a feldolgozás módszere merőben szokatlannak számított még a saját korában is. Szarka Gyula 1889. október 30-án látta meg a napvilágot a Komárom megyei Túriszakállason (ma LakszakáJlassal egyesítve, Sokolce néven, Szlovákiában), Szarka József kántortanító és Molnár Erzsébet első gyermekeMOLNÁR Antal: A római magyar iskola. (Magyar jezsuita történészek Rómában 1950 után). In: Historicus Societatis Iesu. Szilas László Emlékkönyv. Szerk. Molnár Antal, Szilágyi Csaba, Zombori István. Budapest, 2007. (METEM Könyvek 62.) 45-68.
