Szarka Gyula: A váci püspökség gazdálkodása a török hódítás korában, 1526-1686 - Váci Történelmi Tár 5. (Vác, 2008)

RÖVIDÍTÉSEK - IV. A PÜSPÖKSÉG GAZDÁLKODÁSA A TÖRÖK URALOM ALATT

nem szabad. Az uralkodók beismerték eljárásuk törvénytelenségét, de az ország érdekeire hivatkoztak. Az 1546. évi országgyűlés ismételt, de már szigorúbb javaslatára Ferdinánd kijelentette, hogy „kényszerítve volt a háború szükségeire, az ország oltalmára és nyilvános hasznára" az egyházi javaiéhoz és jövedelmekhez nyúlni.

695 Továbbra is igénybe vették a püspöld javakat és jövedelmeket. Nem egyedülálló az olyszerű vélekedés, ami Dersffy Ferencnek Nagyidáról 1597. november 2-án Mátyás főherceghez intézett jelentésében olvasható: A püspöld székek betöltésénél nem kell sietni, el kell odázni, mert a jövedelmeket a kamara a végekre fordítja, s ha a Idnevezés megtörténik, a püspöknek magas fizetést kell adni, ami a végekre fordítandó összeget csökkenti. A királyt e célszerűség vezeti a püspöld székek betöltésénél, s amikor csak lehetséges volt, a vakanciát meghosszabbították.

696 A kamara, amint a széküresedésről tudomást szerzett, azonnal intézkedett a birtokok igazgatásáról, a jövedelmek beszedéséről, esetleg azok hovafordításáról; rendeletet adott ld, mely megnevezte a kamarai megbízottat, megjelölve teendőit, feladatát. A kamara nem hagyta helyén a püspöld igazgatás embereit. A kamarai megbízott (legtöbbször az egyik harmincadhivatal vezetője) rendszerint felkereste személyesen a püspökség irányítóját (a vikáriust, illetve az udvarbírót), átvette tőle az urbáriumot és a decimális kimutatásokat, felülvizsgálta azokat, ellenőrizte, megfelelnek-e a valóságnak. Ha nem kaphatta meg az összeírásokat, ami előfordult, új felvételt készített, mely azután érvényben volt a kamarai vezetés alatt, illetve míg új püspököt kapott a megye. A vikárius ekkor csupán in spiritualibus volt tényező. Gazdasági természetű ügyekbe nem avatkozhatott, csak mint helységének plébánosa jutott szóhoz; szerződésileg biztosított plébánosi fizetését megkapta, erről a kamara gondoskodott.

697 A változásról az érdekeltek olyformán értesültek, hogy a bírákat és a püspöld birtokok néhány lakosát a kamarai megbízott magához hivatta, tudtukra adta a változást, a ldrály rendeletét a függésre vonatkozóan. Ugyanakkor, ha szükségesnek látta, megeskedtette a helyek képviselőit, hogy „my ado summayok volt az Pispekek ideyeben."

698 FRAKNÓI 1895, 239. Wien, Staatsarchiv, Ungarn, fasc. 130., Konv. 1597. november-december, fol. 1-2.; vö. SZARKA 1947, 156.; Dersffy Ferenc főpohárnokmester, Sáros megye alispánja, dunántúli birtokos. OL Miscellanea, Nr. 3., Deeimalia, fasc. L, Nr. 81.; OL Exped. cam., 1658. április, T., Nr. 28. OL Múzeumi törzsanyag, fasc. 1592. (Beicsy János a pozsonyi kamarához, Gsábrág, 1592. szeptember IL); OL Exped. cam., 1591. augusztus, J., Nr. 22., 1591. augusztus, V., Nr. 82., 1643. június, P., Nr. 40.; OL Acta eccl. cam., 17-4.