Szarka Gyula: A váci püspökség gazdálkodása a török hódítás korában, 1526-1686 - Váci Történelmi Tár 5. (Vác, 2008)

ELŐSZÓ

kola - hézagosan megmaradt - irattári anyagát. Meglepetéssel tapasztaltam, hogy a személyzeti iratokból teljesen hiányzott a rá vonatkozó anyag. Neve csak az iktatókönyvben szerepelt. Arra, hogy hova tűnt el a tényleges iratanyag - iratpótló hiányában - nem kaptam választ. A gimnázium saját - levéltárban őrzött - iratai közt úgyszintén nem találtam sem személyére, sem munkásságára vonatkozóan meghatározó információkat. Eredménytelen volt a kutatás a Váci Püspöki Levéltárban is. Úgy tűnt, volt egy történész-kutató tanár, de életéről, munkásságáról nem maradt - a megjelent könyvein ldvül - semmi. Kézbe vettem a Könyves Kálmán Gimnázium korabeli évkönyveit is, de néhány egyszerű, méltató szón távul semmi használható adatot nem találtam. A Kegyes Tanítórend Váci Főgimnáziumi irati közt található az egyetlen személyére vonatkozó adat az 1907. júniusban tartott érettségi vizsgálatról felvett ldmutatásban, ahol Szarka Gyula neve is szerepel az érettségizettek közt. Ebből megtudható, hogy 1889. október 30-án született a Komárom megyei Túriszakállason (ma: Szlovák Köztársaság). 1899 és 1907 között volt a gimnázium tanulója. Édesapja: Szarka József tanító. Az élet iróniája, hogy az utolsó év bizonyítványa szerint történelemből csak elégséges (3) eredményt ért el. Kiindulópont már volt, de semmi egyéb. Felkerestem dr. Varga Lajos pásztói plébánost, aki évekig vezetője volt az egyházmegye levéltárának, de ő is csak annyi tudott, hogy ismert egy Visnyei Lajos nevű papot, aki - talán - többet tud segíteni. A Pest megyei Újszilváson élt, és mikor levelemmel megkerestem őt, csak remélni mertem, hogy valóban fog tudni segíteni. Szinte postafordultával jött a válasz, és a jó Isten valóban elégtételt kivánt adni Szarka Gyula emlékének, mert a plébános úr sok információval rendelkezett. Leveléből megtudtam, hogy Szarka Gyula Budapesten, Rákospalotán élt a Batthyányi u. 3 l/a. szám alatt. Agglegényként élte le életét és idős korában eltartási szerződést kötött egy családdal, akik a házáért eltartották, gondoskodtak róla. Két egykori Könyves-diákkal: Vízvári Vilmossal, aki a Könyves Alapítvány vezetője és Szabó Z. Tamással, aid az igazgatók életrajzát készítette, előre egyeztetett időpontban meglátogattuk a családot. Idős hölgy és a zenetanár fia fogadott bennünket, és készségesen elmondták, hogy a ház padlásán több doboznyi irathagyaték található, és ha akarjuk, vigyük el, hiszen ők csak tiszteletből tartották meg. Nem tudták, mi legyen vele, a padláson meg megőrződött. Az iratok valóban megvoltak négy nagyméretű televíziós dobozban, meglehetős poros állapotban. Belenéztünk, majd egymásra, és gondolkodás nélkül mindenestől lehoztuk. Hozzám, mint levéltároshoz került, és néhány nap alatt igyekeztem átválogatni, hogy megtudjuk, mit rejtenek a dobozok. Kiderült, hogy részben már publikált, részben kiadatlan könyveinek kéziratait és cédulaanyagát tartalmazták. A tudós „hangyaszorgalmával", sajátos apró betűivel telerótt oldalak százai tanúskodtak arról, hogy Szarica Gyula egy-egy választott témájá-