Szarka Gyula: A váci püspökség gazdálkodása a török hódítás korában, 1526-1686 - Váci Történelmi Tár 5. (Vác, 2008)

RÖVIDÍTÉSEK - IV. A PÜSPÖKSÉG GAZDÁLKODÁSA A TÖRÖK URALOM ALATT

másul veszi, és azt vele írásban közli.

385 A harmincados csatolta a jelentéshez a püspöknek ugyancsak március 26-án a Icamara írására adott válaszát, melyben részletesen megvilágítja a sokszor emlegetett martonosiak dézsmakörülményeit. Az 1677. és 1678. években dézsmájukat, írja a püspök, nem árendálták a szokott időben, hanem aratás körül jelentkeztek, hogy tizedeiket árendálni óhajtják. Az udvarbíró természetesen ezt nem vette tudomásul; a martonosiak erre a Icamarához folyamodtak, azt hozván fel, hogy a protestánsoknak adták bérbe tizedeiket, és ezek az eddigi bérösszegnél többet Icívánnak tőlük. Az udvarbíró, írta Gubasóczy püspök, a törvény szerint járt el az ő rendelkezésére, és a tizedeket a füleld végváriaknak bérbe adta, és hogy ezek többet követelnek tőlük az aratás után, mint amenynyiért bérbe vették, az természetes, hiszen a bérbevétel alkalmával kockázatot vállaltak. A martonosiak a tizedet eddig természetben és pénzben szolgáltatták, évente 16 tallért (imperiális) és 30 pozsár (ponty) halat. 1677-ben néhány szárított halon ldvül 42 forintot fizettek; 1678-ban pedig Pozsonyban a püspöld árendátornak 15 pozsár halat szolgáltattak, a többi fizetségüket elhallgatták. Gubasóczy közölte a kamarával, az a ldvánsága, hogy az érdekeltek hátralékuknak haladéktalanul tegyenek eleget, az 1679. évre árendájuk felét bérelhetik, noha önmaga számára akarta azt fenntartani, az árenda második felére pedig jóindulatát kilátásba helyezte. Bemutatta a kamarának elődje, Pongrácz püspök idejéből való nyilvántartást, melyből bizonyítható volt, hogy a martonosiak azelőtt is fizették a tizedeket, éspedig 24 forintot pénzben, s azonfelül 30 db pozsár halat, továbbá a régebbi regestrumokban az is olvasható, hogy amikor majd várossá alakul Martonos, gazdagabb és nagyobb lesz, a tizedváltság is növelhető, a hely tizedeivel pedig a püspök rendelkezhet.

386 A kamara ismételten megkísérelte rábírni a püspököt az árendálási feltételek enyhítésére,

387 de az ragaszkodott március 26-án a kamarával közölt elhatározásához, azért a Icamara elrendelte március 27-én a nagyszombati harmincadhivatalnak, hogy a martonosiak árendáját, 24 forintot helyezze letétbe.

388 Martonos egyébként a 17. század végén rendesen fizeti a tizedeket és szolgáltatja az ajándékot (halat).

389 1719-ben Návay János szegedi plébános vallja: úgy hallotta Temesvári János bírótól és Rózsa (Rosa) Dániel szenáOL Litterae ad cam. Pos. exaratae, 1458., ser. I., fasc. 74. (Lindvay Zsigmond a kamarához, Nagyszombat, 1679. március 26.) OL Acta eccl. cam., 62-7. Vö. OL Protocollum cameralis consilii, Anno 1679. (Diarium consilii consistorii cam. Hung., Anni 1679.), fasc. 17., fol. 190. OL Exped. cam., 1679. március 27. (Tymaviensi Tricesimatori), T., Nr. 2. ORTIIMAYR-SZENTICLÁRAY 1871-1874, I. 134.