Szarka Gyula: A váci püspökség gazdálkodása a török hódítás korában, 1526-1686 - Váci Történelmi Tár 5. (Vác, 2008)

RÖVIDÍTÉSEK - IV. A PÜSPÖKSÉG GAZDÁLKODÁSA A TÖRÖK URALOM ALATT

c) A tizedek bérbeadásának körülményei A tizedeket általában bérbeadással hasznosították. A dézsmák bérbeadásáról az 1411: 5. és 6. tc. még hallgat, később szokássá lesz,

246 de az 1481: 8. tc. minden bizonnyal a bérlők visszaélései miatt megtiltja azok kivételével, leiket dézsmáile bérbeadására a szükség kényszerít (gravi compulsus necessitate). Az 1498: 48. tc.

247 -tiltja meg a dézsmák pénzben való beszedését. Idővel a bérbeadás általános lesz.

248 Az 1546: 55. tc. (1., 2. §) megszűleíti a dézsmatulajdonosok bérbeadási jogát, amennyiben elrendeli, hogy a dézsmát ezentúl nem lehet bárleinek bérbe adni, csak az illető hely földesurának, leivéve, ha azt a földesúr bérbe venni nem óhajtja. Ha Szent György-napig (április 24.), rendelkezik a törvény, a földesúr a birtokán lévő dézsmát bérbe nem veszi, azontúl a dézsmatulajdonos bárleinek bérbe adhatja; a törvény mintegy elővételi jogot biztosít a földesuraiénak. A dézsmatulajdonosok azonban ezt nem tarthatták be, mivel az 1547: 35. tc. (1., 2. §) a dézsmák körül felmerült panaszok megszüntetése céljából pontosan meghatározza a tizedek bérbeadását. A bérbe adni szándékozó dézsmatulajdonosok Szent György napján, rendeli a törvény, küldjék lei dézsmálóileat kerületeik azon helyeire, hol dézsmáile vannak, s ott hirdettessék lei velük, hogy akik saját földjük dézsmáját bérbe akarják venni, küldjék, vag)' hozzák el annak szokott és törvényes árát. /Alapjában ismétli a törvény az 1546: 55. tc. 1. és 2. §-át, mely szerint a földesuraiénak elsősorban van joguk területeik dézsmáját bérbe venni. A földesurak úgy magyarázták, hogy a tizedeket az egyháziaknak bérbe kell adniuk, s követelték azt. A dézsmatulajdonosok jogát védi az 1548: 60. tc, mely leimondja, hogy a főpapok nem kötelesek bérbe adni tizedeiket, hanem joguk van azt maguk számára összegyűjteni és beszedni. Az 1548: 61. tc. pontosabban körülírja a bérbevétel és a fizetés módozatait. Elrendeli ugyanis, hogy ha a dézsma nagysága meg van már állapítva, az összeg felét a bérbevétel (Szent György-nap) idején tartozik a bérbevevő lefizetni, a másik felét pedig a helyi szokásokhoz képest vagy Szent Miklós napján (december 6.) vagy Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepéig (február 2.). Ha a földesúr és a dézsmatulajdonos megegyezni nem tudnak, úgy a főpapnak be kell szedni a tizedet a maga mivoltában és senkinele sem szabad bérbe adnia (3. §). Az így beszedett bort és gabonát azután bárkinek eladhatta a dézsmatulajdonos (4. §). Ha a tulajdonos másnak adta bér246 Vö. 1464: 24., 1478: 15., 1495: 37 tc. Tizedet az. Aranybulla szerint természetben kell szedni. Az 1291: 21. tc. kísérletet tesz, bog)' a tized pénzben fizettessék. 247 Vö. 1498: 50. tc. 24K Vö. 1536: 38. tc.