Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény II. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)
Still elvtárs beszámolójában foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy váci viszonylatban az elbocsátások nem voltak nagymérvűek, és akiket elbocsátottak is, már nagy részük újból dolgozik, de felveti, hogy meg kell nézni, hogy még hány olyan kommunista van, akiket az ellenforradalom ideje alatt bocsátottak el azért, [mert] kommunista volt, és még a mai napig nincs munkában; nem a saját személyéről beszél, mert ő nem is akar visszamenni a szövőgyárban [!]. Több kommunista került ki egy-egy üzemből, és még nincs elhelyezve, ugyanakkor a mészhomoktéglagyár[ban] egy Wátz 1111 nevezetű személyt bíztak meg, aki az ellenforradalom ideje alatt parancsnok volt. 0 volt az, aki mikor a magyar-szovjet parancsnokság itt volt Vácon, a rendőrségen, visszafelé menet ezt a Wátz nevezetű személy adott jelt Dunakeszire, hogy most indulnak és úsztassák le a Dunán a parancsnokokat. Ilyen személyt bíznak meg egy üzemgondnoki teendőknek az ellátásával, pedig bizonyára akadt volna becsületes kommunista, akit oda tudtak volna tenni. Majd foglalkozik az opportunizmus és a liberalizmus kérdésével, hogy ez a jelenség nem csak lent az alapszervezeteknél mutatkozik meg ez, hanem a városi intézőbizottságon is megmutatkozik bizonyos mértékben. Erre példának hozza fel az ő esetét, hogy amikor 1956. december 3-án kapott egy levelet a szövőgyári munkástanács, melyben közölték, hogy a munkaviszonya megszűnt, bement az üzemben [!], hogy beszél velük, mert ez az eljárás, amit vele tettek, nem egészen helyes; szóváltás következtében megmondta, hogy vannak a munkástanácsban rendes és becsületes emberek, de vannak még olyanok, akik nem odavalók, és ezek közé tartozik maga is, név szerint Lehőczről 1112 volt szó. A beszéd után felment a városi intézőbizottságra, valamint a szovjet parancsnokhoz, és ellen[e] hangolta az elvtársakat. Ekkor behívatták a városi bizottságra, és azt mondták neki, hogy ki kell menni velük együtt a szövőgyárban [!], és ott fogják tisztázni ezt a kérdést, de felvetette, hogy nehogy neki kelljen bocsánatot kérni a Lehőcztől. Amikor kimentek, beszélgettek az ügyről, a munkástanács elnökének az volt a javaslata, hogy jobb volna, ha én elköltöznék Vácról, nyilvánvaló, hogy útjába[n] volta[m], mert igen sok borsot tört az orra alá, és ezen a téren az elvtársaktól nem sok segítséget kapott. Majd csatlakozik Lenyó elvtárs felszólalásának ahhoz a részéhez, hogy végre tiszta vizet kell önteni a pohárban [!], és ahol a munkástanácsokban nem oda való személyek vannak, kíméletlenül ki kell tenni őket, nem kesztyűs kézzel kell velük bánni, de ezen a téren igen nagy feladat hárul az üzemi pártszervezetekre, hogy ezt a kérdést a legmegfelelőbben tudják megoldani. Majd megemlíti Madarász elvtársnak a felvetését, hogyha még egyszer október 23-a lenne, de az nem fog lenni [!], mert ha még egyszer megpróbálják kezdeni, akkor a karhatalom ott lesz, de ők már nem lesznek. 11,1 „Wátc"-ként írva - A személy csak Wátz Tiborral volna azonosítható, azonban nem ismeretes, hogy ö bármilyen „parancsnokként" működött volna a forradalom idején. 1112 Lehőcz János
