Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény II. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

megcselekményekben megnyilvánuló első szakasza lezárult. Eredményei kétségtelenek. Befelé megteremtette a nemzeti egységet és visszaadta a nemzet öntudatát, megerősítette azt a hitünket, hogy „egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak". Nagykorúak lettünk, akik jogosan követelhetjük, hogy magunk irányítsuk a saját sorsunkat. Kifelé: bizonyítékot szolgáltattunk, hogy a magyar nép gyűlöli a szovjet-orientációt. Ezt sajnos nem lehetett vértelenül közölni a világgal. De bebizonyosodott az is, hogy a Szovjetuniónak a csatlós államok hadseregei (legalábbis a lengyel és magyar) nem szövetségesei, hanem inkább ellenségei, vagy mondjuk, harcértékük erősen kétséges. Ismétlem: érzésem szerint az ún. „magyar ügy" csak előjátéka volt annak a világtörténelmi folyamatnak, amelynek most szemlélhetjük kibontakozását. Megkezdődött a dráma első felvonása. A drámai ütközésnek minden eleme adva van, és a színpadon ágáló szereplőkre hárul a nagy feladat és felelősség, hogy a feszültség kirobbanását elkerüljék. De elkerülik, mert a felek csak fenyegetőznek, de egyik sem akar háborút. Egy nagy alku fog elkezdődni, egy óriási méretű diplomáciai hadjárat. Ezt - egészen nagy vonalban - a következőképpen képzelem: 1. A Szovjetunió fokozatosan szabadjára engedi a csatlós államokat. 2. A Szovjetunióban megbukik a bolsevizmus, egyes részek a Szovjetunióból kiválnak. 3. A világ újjárendezése. Aranykor. (Ez az elgondolás persze „terminus nélkül" érvényes. Amíg a világ „elérkezik odáig", több évtized telik el. Vagy ki tudja?)

1470 1957. Januarius 3. Ezt a naplót „előre megfontolt szándék" nélkül kezdtem meg 1956. november 4. percenként változó és torlódó eseményeinek a hatása alatt. Nem törekedtem, mert nem is törekedhettem benne történelmi teljességre és hitelességre. Egyetlen értéke lehet - ha egyáltalában van - hogy egy „contemporain"

1471 feljegyzéseit adja. Talán valaha valakit érdekelni fog (ha mást nem, saját magamat), hogyan látta az eseményeket egy magyar ember, egy polgár. A percenkénti feljegyzésből 3-4 nap után naponta írt krónika lett, és ahogy múlt az idő, előbb egy-egy, később több nap is kiesett. Ez a jelenség illusztrálja az események tempóját és lendületét. [...] 1957. január 23., szerda Bánatország ez a szegény Magyarország. [...] TIM TD 2005.2.1. Hetvenöt oldalas, kézzel írt füzet. Pogány Sándor 1956. december 21. és 1957. január 23. között keletkezett naplóbejegyzését „kiszakítottuk" az időrendből, és a kötet befejező forrásaként közöljük. Úgy gondoltuk, ezt a kötet „dramaturgiája" így kívánja. - Meglepő, hogy Pogány Sándor történelmi diagnózisa mennyire pontos volt. A világ az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején „érkezett el odáig". S bízzunk abban, hogy lesz „aranykor" is! ' kortárs