Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény II. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)
vagy mint jelen esetben (2.) bekezdésébe felvett bűntettről van szó. A jelen esetben az, hogy az „Uj Váci Napló" ellenforradalmi jellegű sajtótermék volt, a legvilágosabban a november 1-i számban Végh Ferenc által írt vezércikkből tűnik ki. 1454 Ez a vezércikk a szocializmus mint rendszernek a bukását hangoztatja. „Egy rendszer bukása természetesen a rendszer uralkodó államelméletének bukását is jelenti." - írja többek között Végh Ferenc. A cikk olyan társadalmat jelöl meg kívánatosként, ahol az osztályhelyzet nem lehet megkülönböztetés alapja. Tartalmában a polgári demokrácia megvalósítását tűzi zászlajára. A fenti okoknál fogva a Legfelsőbb Bíróság a minősítések elleni fellebbezéseket is mint alaptalanokat elutasította. A BHÖ 10. pontjának a védelem részéről kért alkalmazása szóba sem jöhet. A büntetés kiszabásánál az elsőfokú bíróság túlértékelte a kérdéses újság szerepét és jelentőségét. Abban az időben a legnagyobb veszélyt azok az írások jelentették, amelyek az ellenforradalom érdekében aktivizálásra ösztönöztek. A jelen esetben inkább elméleti fejtegetés, ellenforradalmi ideológia jelent meg a váci újságban, tehát a veszélyessége lényegesen kisebb fokú, mint a véres terrorcselekményekre ösztönző műveknek. Tévesen ítélte meg az elsőfokú bíróság a vádlottak személyét is. Végh Ferenc vádlott korábban pozitív magatartást tanúsított, és november 4-e után is vannak pozitívumok magatartásában, tevékenysége tehát nem hosszú időre szól, és a legnagyobb zűrzavar idejére korlátozódik. 1956. november 1-i lapban már a vádlott a véres ellenforradalmi programokat és a kegyetlen önbíráskodást pellengérezte ki. 1455 Az elsőfokú bíróság szerint a vádlottnak november 7-e utáni, az ellenforradalmat néven nevező pozitív cikkei újabb tüntetésre, újságelégetésére adtak okot, tehát ugyancsak károsak voltak. Ez az értékelés téves. Köztudomású, hogy nem csak november elején, de még december elején is, Budapesten, de másutt is az MSZMP lapját, a Népszabadságot is égették. Az újságégetést itt is az ellenforradalmi elemek akciójának kell tekinteni. A Legfelsőbb Bíróság határozottan állást foglal amellett, hogy a vádlott 1956. november 7-i cikkét - amennyiben ott ellenforradalmi programról ír és rendet követel - javára jelentős enyhítőként kell értékelni. E cikk lényegében egybeesett a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány első megnyilatkozásával, olyan időben, amikor a sajtó munkásainak jelentős része még távolról sem nyilvánított hasonló nézetet. A vádlottak e tevékenysége szándékától is függetlenül objektíve hasznos, a párt és a kormány politikáját segítő volt. II. rendű vádlott cselekménye egészen szűk körre, lényegében egy versírásra és közzétételére korlátozódik. Nem osztja a Legfelsőbb Bíróság azt az elsőbírói álláspontot, hogy a vers végsőkig buzdít a szocializmussal szembeni ellenállásra. A kérdéses vers azonos körben mozog az akkor hangoztatott szólamokkal, túlnyomórészt általánosításokkal. Hangja nem uszító, inkább fellengzős. Más, akkor megjelent művek károsságát távolról sem éri el. A II. rendű vádlott valóban Végh Ferenc Egy rendszer bukása című cikke. (ÚVN 1956. november 1., 2. szám) Végh Ferenc Öntudatos fegyelemmel című cikke. (ÚVN 1956. november 7., 4. szám)
