Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény II. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

II. rendű Gyombolai Márton vádlott büntetését 1 (egy) évi börtönre, 1 (egy) évre az egyes jogai gyakorlásától eltiltásra leszállítja, a vagyonelkobzást mellőzi. Az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatala óta előzetes letartóztatásban töltött időt mindkét vádlott főbüntetésébe beszámítja. Bubellai Bélától lefoglalt 1 db táskarádió és 1 db táskaírógép elkobzását mellőzi. Egyebekben a fellebbezéseket elutasítja. Indoklás Az elsőfokú bíróság ítélete ellen mindkét vádlott és védőik a tényállás helytelen megállapítása miatt, a minősítés miatt és enyhítés végett jelentettek be fellebbezést. A bejelentett fellebbezések részben alaposak. I. rendű vádlott és védője azért támadta a tényállást, mert az elsőbíróság tényként azt állapította meg, hogy: 1. Az Új Váci Napló című napilap megindítása érdekében Végh Ferenc I. rendű vádlott is ténykedett. 1956. október 29-én kora délutáni órákban felhívta Papp Rezsőt telefonon, hogy a megindítandó újság szerkesztésében vegyen részt.

1453 2. A „Mi nem ezt akartuk" című vers időpontját az elsőbíróság nem állapította meg, holott a tárgyalás anyaga alapján a hivatkozott vers megírásának időpontjaként november 3-át kellett volna tényként megállapítani. A védelem tényállást támadó fellebbezése mindkét vonatkozásban alaptalan. Az első esetben a vádlott a tárgyaláson maga is tett olyan kijelentést, hogy az újság megindítása érdekében telefonon beszélt Papp Rezsővel. A tárgyaláson kihallgatott Papp Rezső a tényállásban megállapítottakkal egyezően mondotta el a vallomást. A második esettel kapcsolatosan az elsőfokú bíróság azért nem állapított meg időpontot a vers megírását illetően, mert megnyugtató módon nem látta bizonyítottnak. Mindkét támadás tehát a bizonyítékok mérlegelése ellen irányul, ennélfogva a fellebbezési eljárás során eredményre nem vezethet. Ennélfogva a Legfelsőbb Bíróság a vonatkozásban a fellebbezést elutasította. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a Bp. 203. § (1.) bekezdésében foglalt hibáktól, hiányosságoktól mentes, ezért a fellebbezési eljárásban is irányadó volt. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az irányadó tényállás alapján mindkét vádlottat bűnösnek mondotta ki, s ugyancsak helyesen minősítette a vádlottak cselekményét. Mindkét vádlott és védőik fellebbezést nyújtottak be az elsőfokú bíróság minősítése ellen, a BHÖ 2. bekezdés b) pont szerinti izgatás bűntettét tartják megállapíthatónak. Az elsőfokú bíróság ítéletében megfelelően indokolta a BHÖ 1. pont (2.) bekezdés szerinti minősítést. A legfelsőbb bíróság csak aláhúzza, hogy ellenforradalmi célkitűzéseket szolgáló sajtóközlemények esetében nem izgatásról, hanem a konkrét körülményektől függően a BHÖ 1. pont (1.) bekezdésébe, Vö. a 65., 87. sz. forrással!