Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény II. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

Tárgy: Oláh Miklósné, szül. 1910. augusztus 2., Vác, lakik Vác, Mártírok útja 45., foglalkozása: általános iskolai tanár. Azon figyelmeztetés után, hogy Mjazovszky Károlyné szakszervezeti elnök és általános iskolai nevelő által az ellenforradalmi időszakban és utána tanúsított magatartására nézve tanúként lesz kihallgatva és vallomását a legjobb tudása szerint tartozik megtenni, a következőket adja elő. Kijelentem, hogy Mjazovszky Károlynét azóta ismerem közelebbről, mióta szakszervezeti elnök lett. Kb. 1953. év óta. Öt mint kedves, agilis kartársnak ismertem meg, aki igyekezett a szakszervezeti ügyeket lehetőleg kartársiasan intézni. Az ellenforradalom alatt először a pedagógus szakszervezeti gyűlésen találkoztam véle. Úgy emlékszem, hogy ezt a gyűlést Mjazovszkyné nyitotta meg. Kijelentette, hogy nem azért jöttünk össze, hogy sztrájktörők legyünk, hanem a pedagógus forradalmi bizottság megválasztása a cél. Rendkívül ízléstelennek tartottam és nem pedagógusokhoz méltónak, ahogyan a DISZ képviselőjét, Takács elvtársat

1284 ellenséges hangulatban eltávolították. Néhányan helyünkön ülve, félhangosan nemtetszésünknek adtunk kifejezést. Véleményem szerint a szavazás sem volt szabályos, mert nem mindenkijelölte külön-külön a tíz embert, hanem mindenki csak egy embert jelölhetett. A legtöbb szavazatot Mjazovszky Károly kapta, és erre azonnal átvette a Pedagógus Forradalmi Bizottság elnökségét. Ennek eredményeként állandóan a városi tanácsházán tartózkodott és részt vett a város ügyeiben. A választás után Mjazovszky Károly azonnal felszólalt, hogy nagyon meg fogjuk nézni, kik lehetnek ezután pedagógusok, csak azokkal fogunk dolgozni, akik az első perctől kezdve tudják, hogy hol a helyük, tudták, hogy ez a forradalom szent ügyért harcol. Kb. ez volt a tartalma nyilatkozatának. A gyűlésen a hangulat nagyon izzó volt. Mögöttem pl. elhangzott: „Az Oláh nem mert eljönni, az Oláhné ide mert?" Rögtön hátrafordultam, de elhallgattak, mert erélyesen rájuk néztem. Mjazovszky Károly forradalmi bizottsági elnöksége alatt történt Tóth Istvánné elbocsájtása és az én ügyemnek mint végrehajtó bizottsági tagnak a napirendre kerülése, melynek távolabbi célja volt az én menesztésem. Ez azért nem történt meg, mert november 4-e megakadályozta. Az ismertetett nyilatkozatok után nem volt kedvem ahhoz, hogy keressem Mjazovszkyékkal a találkozást, tehát elkerültem őket. Előadom, hogy én előző szerepe után más magatartást vártam Mjazovszkyné tői ezen a gyűlésen. Furcsa volt a három elnöklő kartárs magatartása, éspedig Mjazovszkyné, Mjazovszky Károly és Koperniczky. Emlékezetem szerint Koperniczky felszólalásában indítványozta, helyesbítem, bátortalanul célzást tett arra, hogy a tanulóknak jobb helyük lenne az iskolában, mert így csak csavarognak és a ledöntött emlékműveket tördelik. Erre a tömeg felordított, hogy nem kár érte, ezt az indítványtevő helybenhagyta. Ezután felszólalt egy börtönből szabadult tanár,

1285 és helyeselte, hogy az utcán vannak a gyerekek, mert így látják, hogy mi történik, így tudott ő is megismerkedni és beszélgetni velük. Igen rossz hatást gyakorolt rám, amikor valaki a vezetőségből felveTakács Lajos Talán dr. Török Jenő