Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény II. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

Azon figyelmeztetés után, hogy az ellenforradalmi időszakban és után tanúsított magatartására nézve a valóságnak megfelelően tegye meg nyilatkozatát, következőket adja elő. Kijelentem, hogy öt éve dolgozom a pedagógus szakszervezet keretében. Két évig mint járási üdültetési felelős, három év óta mint járási elnök. Ezen idő alatt kb. 300 taggal gyarapodott a tagság száma. Munkámat mindég a tagság érdekeit szem előtt tartva végeztem. Munkámért a központ mindenkor legteljesebb megelégedését fejezte ki. Az ellenforradalom kezdetekor még két napig tanítottunk. A tanítás beszüntetése után mi, nevelők még bejártunk az iskolába és tanácskoztunk arról, hogy miként lehetne az ifjúságot az utcai eseményektől elvonni. Október 30-án a rádió felhívása alapján, mivel a városi oktatási osztály nem működött, összehívtuk a pedagógusokat a forradalmi bizottság megválasztása céljából. A gépipari technikum dísztemiében jöttünk össze. Kb. 150-200 pedagógus volt jelen csak a város részéről. Én nyitottam meg gyűlést és felkértem Koperniczky István igazgató kartársat a gyűlés levezetésére. Ekkor történt, hogy néhány kartárs kifogásolta Takács

1280 DISZ-titkár jelenlétét, mivel ő nem pedagógus. Koperniczky közölte a tagsággal, hogy Takács engedéllyel van jelen. A tagság további követelésére Koperniczky felkérte Takácsot, hogy hagyja el a termet. Ezután titkos szavazással megtörtént a választás. A legtöbb szavazatot nyert tíz kartársat választotta be a bizottság. Nézetem szerint az egész gyűlés hangulata és hangja az adott történelmi pillanatban nem volt rendkívüli vagy ellenforradalmi, csak követelések merültek fel. Ez a hang akkor országosan általános volt. Én ezen funkciómban nem is éreztem magam megerősítve, igaz ugyan, hogy senki a leváltásomat nem követelte, de a bizonytalanság következtében további szakszervezeti munkát nem végeztem addig, amíg az országos központtól nem kaptam utasítást a további munka folytatására. Ez januárban történt, ugyanis akkor kaptam az első felhívást brosúrában, hogy az országos központ programját szakszervezeti gyűlésen ismertessem. Az országos központ programnyilatkozata ma már ellenforradalmi hangulatú, és ezt már vissza is vonta, amit újabb gyűlésen ismertettünk. Érdekessége ennek, hogy a rendőrség is felelősségre vont, hogy én ezen a gyűlésen kormányellenes beszédet tartottam, holott én csak felolvastam a programnyilatkozatot. A rendőrség ezután a vádat elejtette. Az ellenforradalmi időszak alatt ugyanolyan kisebbségi szorongó érzéseim voltak, mint bármely párttagnak, annak dacára, hogy nem voltam párttag, mert szerintem az én munkám a szakszervezetben egyenértékű volt a pártbeli munkával, és a szakszervezet vagyonát, irattárát megőriztem, sőt a tagok száma mai napig is változatlan, 760 fő, mint a múltban volt, holott más szakszervezetek létszáma csökkent. Tudomásom van róla, hogy Kőváry Alice kartársnő és Tóth Istvánné kartársnő nem viseltetnek irántam szimpátiával, de ezek személyes természetű ügyek, és ellenforradalmi cselekménynek, megnyilvánulásnak nem tekinthetők. Kérdésre még előadom, hogy október 30-i szakszervezeti gyűlésen, helyesbíteni forradalmi bizottság választásánál egyik kartárs hozott be valamilyen papírt, lehet, hogy a[z Uj] Takács Lajos