Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény II. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)
Az októberi események után úgy a nevelők, mint a szülők részéről élesebb lett a követelés, hogy Kőváry az iskolából kerüljön el. Név szerint Maricsekné, Csitnekiné, Szabó Bálint a szülők részéről, a nevelőknél a véle együtt tanító alsó tagozatosok [!]. Végül is szabályszerű beadványban kértek rendkívüli nevelőtestületi értekezletet, kb. 26-28 aláírással. Az irattárban ez ma is megtalálható. Az ülést össze is hívtam és arra a városi oktatási osztály vezetőjét is meghívtam. Wagner Ernő meg is jelent. Az értekezleten a nevelők felsorolták Kőváry hibáit, és kijelentették, hogy nem kívánnak véle együttműködni, kérték áthelyezését. Hibáinak főként ezeket tartották: erőszakos fellépés, a közös tanteremben tanító nevelök dekorációinak eltávolítása, kolleganőinek kis taknyosnak való nevezése, a gyermekek megfélemlítése, pedagógusnak meg nem engedhető kifejezések (pl. eredj pisilni), igazgató utasításainak megváltoztatott átadása. Ezekről magam is meggyőződtem. Végül is a nevelőtestület titkos szavazással száz százalékosan azt az óhaját fejezte ki, hogy Kőváryval nem kíván együttműködni, kérik áthelyezését. A tantestület ezen óhaját magamévá tettem. Az októberi eseményekig állandóan védtem Kőváryt, utána pedig közbenjártam áthelyezése érdekében. Hangsúlyozni kívánom, hogy sem a nevelők részéről, sem részemről sohasem merült fel olyan követelés, hogy állásából bocsássák el, csak városon belüli áthelyezését kértük. Erre nézve a dokumentációs anyag az iskolánál megtalálható. A megyei személyzeti előadó, Molnárné 1272 is kijött és helyesnek találta a döntést. Amikor az iskolához érkeztem, Enyediné már ott volt. Vele a viszony a legkartársiásabb, minden zavar nélküli volt, úgy a magam, mint a nevelőtestület részéről is. Az októberi események után távollétemben Enyediné 1273 és a tantestület egyes tagjai között nézeteltérés történt, azonban ez az egyetlen Mjazovszkynéeseten kívül nem volt súlyosnak mondható. Ugyanis Mjazovszky Károlynénak az volt a meggyőződése, hogy férjét a szovjet katonák, Enyediné férje vitette el. Enyedinével azonban a tantestület minden tagja szívesen működött és ma is működne. Állásáról ő maga mondott le, tekintve, hogy férjét mint rendőrkapitányt Ceglédre helyezték. Tóth Istvánné november 15-től január végéig volt iskolánknál. Odahelyezése megkérdezésem nélkül történt. Úgy a szülők, mint a nevelők tiltakoztak odahelyezése ellen, létszámfeletti is volt. Jelentkezése után azonnal munkához állítottam, de javasoltam, hogy olyan munkakörbe kerüljön, ahol legkevésbé van kitéve esetleges incidensnek (napközi otthon). Tóthné azonban kérte, hogy tanárként működhessen. Kívánságának eleget tettem. Sok kellemetlensége volt működése alatt, így többek közt: a tanítási órája előtt a VII. A osztály kivonult, Tóthné üres tantermet talált. Másnap tanítási órájára be sem jöttek, illetve az ablakokon keresztül hagyták el a tantermet. Következő napon az osztályfőnökkel együtt beszéltünk a tanulókkal és [ ] 1274 udvariasan viselkedtek. Bementem véle az óra 1272 Molnár Istvánné 1273 „Enyedy"-ként írva. 1274 A jegyzőkönyv gépelésénél az indigó vagy a papírlap elcsúszhatott, és a lap alján a sor fele nem olvasható.
