Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény II. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

nek-e az iskola falán plakátok, feliratok kifüggesztve. Többféle tartalmú és színű feliratot távolított el az iskola épületéről, többek között az iskola főkapu bejáratán kifüggesztett „Isten nevében kezdjük a tanulást" című feliratot is saját maga vette le és adta oda a hivatalsegédnek megsemmisítés céljából. A hivatalsegédet felszólította, hogy vegye le a feliratot, de az a sok munkájára való hivatkozással ezt elmulasztotta. Határozottan kijelenti, hogy a felirat készítésében nem vett részt, sem annak kitételében. Senkit sem kíván vádolni, mivel nincs tudomása arról, hogy ki készítette, illetve függesztette ezt az iskola falára. Arra a kérdésre, hogy Tóth Istvánné igazgatónőt a háromtagú pedagógus fegyelmi bizottság megválasztásának megbeszéléséről Vígh András tanár kiutasította volna, a következőket mondja. A teremből Tóthnét ki nem utasítottam, arról, hogy az iskolában megbeszélés, illetve választás lesz, a piacra mentemben értesültem egy kartársnőtől. Bejöttem az iskolába, hol már 7-8 nevelőt találtam, felmentünk a VIII. C osztályban [!], ott már igen forró volt a hangulat. A kartársnők ezt kiáltozták „Tóth Istvánné nem maradhat tovább igazgató, elég volt átszenvedni nyolc évig a súlyos hibákból eredő kellemetlenségeket. Itt jön Bandi, ő a legöregebbek egyike közöttünk, ki jól tud beszélni, ő majd mondja meg a véleményünket." Akkor a kartársak kérésének akartam eleget tenni, míg azt nem láttam, hogy Tóthné ezekre a közbeszólásokra hogyan reagál, vártam azt, hogy ö is, mint a többi iskola igazgatói, esetleg lemondanak és önkritikát gyakorolnak, mivel ez nem történt meg, akkor szántam el magamat a következő szó szerinti nyilatkozat megtételére, melyet előzőleg magamnak írásban is elkészítettem. A felszólalásom szövege a következő volt: „Hazánkat egy bűnössé vált vezetés tragikus körülmények közé sodorta. Budapest utcáin testvérvér folyik. Szomorú, hogy kartársaink kívánságára ilyen körülmények között kell rámutatni arra, hogy van közöttünk olyan kartárs, az igazgatónő, aki 1949 tavaszán minden gyakorlat nélkül, kizárólag bűnösen hiú karriervágytól vezettetve mert vállalni egy olyan beosztást, melynek kapcsán súlyos személyi hibáktól terhelten a testületét zaklatta, egyeseket üldözött és általában terrorizált. Tette pedig mindezt olyan vezetés szellemében, amely ellen az utóbb már a jó szándékú párttagok is felemelték szavukat. Amíg ő a teremben van, én nem élek szavazati jogommal." E nyilatkozat megtételére a nevelőtestület nagy többsége kért engem. Tudomásom szerint ebben kiutasítás nem szerepelt. Arra a kérdésre, hogy miért követelte, hogy Tóthné hagyja el a termet, és csak úgy szavaznak, Vígh András a következőket válaszolta. Magam is azonosítottam a nevelőtestület véleményével felfogásomat, mert én is Tóthné igazgatói tisztsége alóli leváltását akartam, mert a tisztség betöltésére nem tartottam alkalmasnak. E felfogásom igazolására adtam át Glatter Ilona megyei fegyelmi biztosnak a Vác Hámán Kató iskolában, 1957. február 7-én megtartott rendkí-