Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)
FORRÁSOK (1-324.)
Ebben az időben minden éjjel tartottam ellenőrzést, amire nem lettem volna köteles. Egyik éjjel jelentették a 2. számú toronyból, hogy az ablakon belőttek. A személyzet el akarta hagyni a szolgálati helyet, de bátorításomra ottmaradtak. A rendőrség ekkor sem tudott őrszemet biztosítani, így kérésemre 10 darab fegyvert adtak a vasúti őröknek. Én ezeket a fegyvereket ki is osztottam. így minden második embernek jutott egy fegyver. Szerényi helyett a dolgozók által megválasztott Sitnik nevű tartalékos tiszt lett az őrség parancsnoka. Sitnik a honvédségtől szerzett puskákat, és így minden embernek volt fegyvere. A fegyvereket, csak 1956. november 10-e körül lehetett, hogy a szovjetek harckocsival jöttek az állomásra, és a már összeszedett fegyvereket elvitték tőlünk. Amit elvittek, kb. 15 db puska és ugyanannyi kézigránát volt. A különböző vonatokról is sok fegyver és lőszer, robbanóanyag került a birtokunkba. Tudok arról, hogy Sitnik szorongatta Majer Nándor dolgozót azzal, hogy besúgó. Ezt megakadályoztam, és elengedték. Az állomás könyvtárát megsemmisítették. Az ajtaját feltörték, azt sem tudom, hogy kik csinálták. Hallomásból tudom, hogy Sitnik mindenben benne volt. Erről Boros Zsigmond párttitkár több felvilágosítást tud adni. 1956. október 28-án délután a HM-ből Földvári főhadnagy 98 hívott fel telefonon, hogy „Mindent el kell követni, hogy a márianosztrai rabok ne tudjanak Budapestre feljönni. Vagy borítsatok fel kocsit, vagy szedjetek fel síneket". Ugyanekkor hívott fel a híradós laktanyából (illetve légvédelmi laktanya parancsnoka) Bán 99 alezredes. Vonatot Vácon átengedni nem szabad, mert lőni fogja. Határozottan állítom, hogy 1956. október 28-án, délután Vác és Budapest között a váltócsúcsokat kiszereltük. A kiszerelést Zemplényi osztálymérnök irányította, és én is ott voltam, a dolgozók végezték a szerelést. Ugyanekkor járt ott három tiszti ruhás katona és érdeklődtek, mit csinálunk? Én közöltem, hogy a váltót szereljük ki, és így lehetetlenné tettük, hogy Budapest felé vonat közlekedjen. Az alkatrészeket a pályafenntartási udvarra vittük. Ekkor hívtam fel Nógrádveröcét, és közöltem, ne indítson vonatot, mivel Vácnál tovább egyébként sem mehet. Meghagytam, hogy a beérkező vonat mozdonyvezetőnek mondja meg, „A bőrivei játszik, ne jöjjön". A vonat nem is jött, visszatolatott Szobra. Ebben az időben lehetett, hogy Nógrádverőce, Vác és Sződ között volt a sín megrongálva (fel volt robbantva). Azt nem tudom, hogy egyiket vagy másikat kik robbantották fel. Közlöm, hogy 1956. december 10-én is volt robbantás Őrszentmiklós előtt (Örszentmiklós és Váchartyán között). Illetve a sínek fel voltak lazítva, és így a vonat kisiklott. A kisiklott vonaton kisebb sérülések voltak. Az állomás területén 100 vagon kimondottan élelem volt és még más vegyes áru. Összesen 4-500 kocsi volt áruval megrakva. Az élőállatokat a vágóhídnak lett [!] elismervény ellenében kiadva (80-100 vagonnal összesen). A szenet a tanács vette át (kapott belőle a sütőipar, a kórház, a vágóhíd). Az igazgatóság renHelyesen: százados. Bán Sándor nem volt Vácott laktanyaparancsnok.
