Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

GYARMATI GYÖRGY: Váci krónika az 1956-os forradalomról

mának kidomborítása, keresve, illetve mind gyakrabban nevesítve is az ehhez illeszthető helyi „tettestársakat". A tavaszi hónapokban előbb munkahelyi fegyelmi vizsgálatok sora zajlott a forradalmi szervekben szerepet vállalók ellen. Itt az iratok alapján - sajátos szociológiai kettősség érzékelhető. Az értelmiségi státusúak ellen indított fegyelmi eljárásokban a szerepvállalás bagatellizálása, mentőkörülmények felsorakoztatása tűnik inkább dominánsnak. Mintha az orvosok, pedagógusok helyi közösségei összetartóbbnak mutatkoztak volna a „céhbeli" kollegák érdekében. Az üzemekben, gyárakban kezdeményezett hasonló eljárások határozatai sokkal inkább szóródtak a szolidaritást mutatótól a különböző súlyú elmarasztalásokig terjedő retorzió-skálán. Szembetűnő, hogy 1957 nyarától válnak igazán intenzívvé büntetőeljárások, számos esetben olyanokkal szemben is, akiket egy korábbi őrizetbe vétel vagy rövidebb-hosszabb ideig tartó vizsgálati fogság után egyszer már szabadlábra helyeztek. Nem látszik eltérni Vác az országban szinte mindenütt alkalmazott korabeli rendőrségi gyakorlattól annyiban, hogy az első őrizetbe vétel utáni szabadon engedés esetenként már „felderítő" állambiztonsági kombinációs játék része volt. Úgy kerülhettek szabadlábra többen - főként a nemzetőrségben vagy a munkástanácsokban szerepet vállalók közül -, hogy együttműködési kötelezettséget vállaltak a politikai nyomozó szervekkel, azaz besúgók lettek. Más esetekben „csaliként" helyeztek - többnyire átmenetileg - szabadlábra lefogottakat, hogy azokat megfigyeltetve, majd a vele kapcsolatot tartó „tettestársainak" is nyomára vezeti a megtorló apparátust. De ez - beleértve a bírósági elmarasztalások sorát is már a krónika egy későbbi kiadásának tárgya lesz, mivel a megtorlás iratainak összegyűjtése és feldolgozása még Vác városát illetően sem zárult le.