Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

GYARMATI GYÖRGY: Váci krónika az 1956-os forradalomról

Gerő-klikk kiszolgálóit, valamint az AVO-s személyeket, akik most oda befurakodtak. 9. Vác vezetői olyan dolgozók legyenek, akik a lakosság teljes bizalmát élvezik. A vezetőket az üzemi munkástanácsok válasszák meg titkos választással. 10. Követeljük, hogy a Vác Városi Tanács dolgozói azonnal vadásszák meg titkosan a tanácsi dolgozók forradalmi munkástanácsát. A munkástanács tegyen javaslatot az osszüzemi munkástanácsoknak a város vezetősége megválasztására. 11. Vác város főterét, mely szégyenszemre még most is Sztálin tér nevet viseli, nevezzék el Magyar Ifjúság terének. 12. Javasoljuk, hogy a váci munkástanácsokból alakuljon egy 6 tagú bizottság, amelyik menjen be Budapestre és vegye fel a kapcsolatot a budapesti munkástaruicsok vezetőivel. 13. Amennyiben a kormány ezeket a követeléseket teljesíti és üzemeink folyamatos termeléséhez a szükséges nyersanyagot biztosítja, Vác város dolgozói azonnal felveszik a munkát és soha nem látott lelkesedéssel és odaadással fognak munkálkodni az ország újjáépítésében. 14. Felhívjuk Vác város összes dolgozóit fenti követeléseink támogatására, mert célunk, hogy államrendünket a demokratikusan kivívott munkás-paraszt egység alapján valósítjuk meg. Nem vagyunk fasiszták, sem reakciósok, csak magyarok, és így akarunk élni. Vác, 1956. november 14. Az említett ún. tízes bizottságot viszont már figyelmet érdemlő politikai taktikát mutatva válogatták össze. Épp úgy helyet kapott benne a Forradalmi Nemzeti Bizottság több tagján túlmenően a város reaktivált tanácselnöke, Kiszel János, mint a korabeli politikai ellenpólus képviseletében a város Osszüzemi Munkástanácsának két vezetője, Lehőcz János és Betyár László - utóbbi feladata volt az összeköttetés tartása a Nagy-Budapesti Központi Munkástanáccsal -, mindemellett az új kommunista párt (MSZMP) egyik helyi szervezője is Csányi István személyében.

67 Ezen összetétel alapján viszont az is kétséges, hogy a deputáció minden tagja maradéktalanul magáénak vallotta volna a pontokban rögzített „követutasítást." A Nagy Imre melletti kiállás nyílt elutasítása volt annak a névlegesen létező Kádár-kormánynak, amelyik - ekkoriban még - ugyanolyan szovjet vesztegzár alatt téblábolt, mint amilyen vesztegzár lett Nagy és vele tartó hívei számára a budapesti jugoszláv követségen élvezett - átmeneti - azilum. A követelésben megfogalmazottak egyértelműen tükrözik, hogy visszavonhatatlanul A város képviseletében a tíztagú bizottság vagy „tízes tanács" tagjai: Betyár László (Forte), Csányi István (a szerveződő MSZMP Vác Városi Intézőbizottságának tagja), Cs. Tóth László, Hampó Ferenc dr., Kapitány Ferenc, Kiszel János (Vác Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke), Lehőcz János, Pölcz Béla, Ottó Károly dr., Schrick Ferenc. (Csak azoknál tüntettük fel „polgári" foglalkozását, aki nem szerepel az előző - kurzívval jelölt nemzeti bizottsági névsorban.) Ez a testület nem azonos a városi munkástanácsok képviselőiből álló - hasonló nevű - „tízes tanáccsal", melyet a Váci Osszüzemi Munkástanács (más forrásokban Vác Városi Területi Munkástanács) választott. L. később!