Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

GYARMATI GYÖRGY: Váci krónika az 1956-os forradalomról

munkástanács működésének kisugárzása érzékelhető. Innét jött az inspiráció, melynek hatására november 8-án megszervezték a Váci Osszüzemi Forradalmi Munkástanácsok értekezletét, ahol egy 14 pontból álló követelést fogalmaztak, de ez csak öt nap múlva vált publikussá. Ez ügyben a források nem segítik az eligazodást, így a krónikás is csak feltételezi: mivel a követeléseket az újjászerveződőben levő városi tanács végrehajtó bizottságának szánták - mintegy tesztelésül?, „tárgyalási alapnak?" a kénytelen-kelletlen együttműködéshez -, de ez a tetszhalott állapotából újraélesztett fórum csak napok múlva hallatott magáról, addig lappangott a program. (így tárgyalni is csak alább, a későbbi napok releváns közegében fogjuk.) Az is inkább csak sejthető a fennmaradt iratok szórványos - gyakran ellentmondó és főként a történtek időzítésében pontatlan - utalásaiból, hogy a munkástanácsok képviselői ezen napokat háromirányú tájékozódásra használták. Egyfelől kapcsolatot kerestek a fővárosban ekkor kibontakozó munkástanácsi kooperációhoz; másfelől megpróbálták bemérni, hogy a szovjet megszállás közepette milyen mértékben együttműködő partner számukra a városi Forradalmi Nemzeti Bizottság; harmadrészt „várakozó álláspontra" helyezkedtek, hogy az életre galvanizálódé kommunista párt, illetve tanácsigazgatás milyen (helyi) garnitúrával jelenik meg újra a közéletben. A november 4. utáni hét a forradalom váci történetének szürke zónája. Ez akkor is így van, ha közben regisztrálható, hogy megerősítették Vájta Gábor sebészorvost a kórház forradalmi bizottsága élén és újraválasztották a Flíradástechnikai Anyagok Gyárának munkástanácsát, de például a pártok aktivizálódásáról beleértve ebbe a Kádár János által grundok MSZMP-t - forrástöredékek is alig tudósítanak. November 11-18., vasárnaptól vasárnapig Annál mozgalmasabban zárult a november 4-i szovjet intervenciót követő újabb hétvége. Vasárnap, késő délután egy teljes harckocsi ezred nyomult a városba. Zömük ugyan a híradólaktanya irányába csörtetett, de a megfélemlítéshez az is elég volt, amelyik a Március 15. térre gördült, s a városháza ablakaival szemközt foglalt tüzelőállást. Fedezetéből egy fegyveres szovjet különítmény nyomult az épületbe, s rövid felderítő-biztosító bejárást követően Kristóf Béla polgámiestert közrefogva távoztak onnan. Mire az osztag beért vele a híradólaktanyába, ott már a korábbi napokban szerepet vállaló több más városvezetőt is viszontláthatott. (Többek között Arnoczy Lajost, a nemzetőrség egyik vezetőjét, akit őrizet alatt szállítottak hamarosan a fővárosba, de onnét - miután átadták a magyar hatóságoknak - három nap múltán szabadon engedték.) A polgármestertől elsődlegesen azt várták, hogy intézzen beszédet a város közönségéhez, melyben egyfelől nyomatékosan figyelmezteti a lakosságot: tartózkodjon bármifajta szovjetellenes provokációtól, másfelől pedig rendelje el a majd minden portán, lakásban fellelhető gazdátlan fegyverek mielőbbi beszolgáltatását. Fentiek mellett arra is köte-