Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

GYARMATI GYÖRGY: Váci krónika az 1956-os forradalomról

nemzeti demokratikus mozgalomként" definiálta az előző napok eseményeit, másfelől a forradalmi követeléseken nyugvó program kidolgozásáról nyilatkozott. Szimbolikusnál nagyobb súllyal bírt azon bejelentése, hogy ismét a Kossuth-címer lesz a nemzeti jelvény, s még inkább a várakozásoknak tett eleget, midőn az AVH megszüntetéséről és a szovjet csapatok kivonulásának megkezdéséről szólt. E napon Vác északi fertályán fegyverropogás tette zajossá a hajnalt. A tüzérezred laktanyájának előretolt figyelőraját érte támadás a cementgyár-Buki-sziget vonala felől, majd a közeli városi vízmű biztosítására rendelt őrséget is. A kisebb-nagyobb szünetekkel fél napon át tartó tűzharcban egy tiszt megsérült, Hrovatin Károly honvéd pedig halálos lövést kapott. (A támadók vesztesége nem volt azonosítható, mert azok - korabeli jelentések egyike szerint - halottaikat ladikról a Dunába dobták.) Ennek következtében a délután folyamán úgy állították fel az ezred 24 lövegét - repeszgránátokkal szerelten -, hogy azok körkörös védelmet nyújtsanak a laktanyának. A katonai és a civil szféra sajátos találkozási pontjaként köttetett egy barterüzlet az előző nap meg megtámadni tervezett máriaudvari szovjet benzinraktár és a város - immár új - vezetése között. Élelmiszerszállítások fejében sikerült üzemanyagot szerezni a katonai bázisról, ami a városi közellátást biztosító szállítójármüvek üzemben tartását tette lehetővé. Úgy tűnik, hogy erről csak a polgármester és néhány beavatott - az üzletet bonyolító - katonatiszt tudott. A városi közvéleményt bizonyára megosztotta volna, ha erről értesülést szereznek. A politika szférájában viszont a fővárosban és Vácott párhuzamosan zajló események szinkronban voltak. A helybéli (ideiglenes) Forradalmi Tanács által nyomatott plakáton - melyet ekkoriban böngészhettek a megszólított „Polgártársak" - hasonló nyomvonalon haladt a követelések logikája: a szovjet csapatok kivonását; független magyar kormányt; földet a parasztnak; szövetkezeti és társulási szabadságot; szabad ipart és kereskedelmet; a normák megszüntetését; többpárti szabad és titkos választást kívántak mielőbb. Délután Vác Város Munkásés Katonatanácsa helyi vonatkozású határozatokkal egészítette ki a fentebb idézett - általános - politikai törekvéseket. Ezek közül említhető a fegyveres polgárőrség újjászervezése, kiknek ismertetőjelként nemzeti színű karszalagot rendeltek viselni. E szerven, s a nekik segítő katonai alakulatokon kívül tiltott viszont báirnifajta egyéb fegyverviselést. Minden más kézben lévő fegyver, lőszer és robbanóanyag haladéktalan beszolgáltatását parancsolták, hogy elejét vegyék a további oktalan vérontásnak. Az előző napok szinte állandósult indulatfelhorgadásai után kegyeletteljes óra köszöntötte az alkonyt. A miniszterelnök beszéde nyomán a város főterén összesereglettek öt percig néma tisztelettel adóztak a honszabadság addig elesett áldozatainak, majd - a Szózatot és a Himnuszt elénekelve - a templomokba vonultak hálaadásra.