Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

FORRÁSOK (1-324.)

Pucher Gyula [P. H.] Kiszel János vb-titkár vb-elnök VVL Vác Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága ülési jkv., 1956. december 20., 151/1956. Hétoldalas, géppel írt tisztázat, bélyegzővel hitelesített. 290. 1956. december 21. Lehőcz János karácsonyi cikke az Új Váci Naplóban Új korszak - új élet Irta: Lehőcz János Új korszakot nyitott előttünk 1956. október 23-a, amikor a budapesti ifjúság és munkásság elindult békés tüntetésre a nagy szabadsághős, Bem tábornok szobrához; meggyulladt a magyarság első szabadságfénye, amelyik most már beragyogja a sok sötét felhővel borított magyar eget. Az örökké optimista ember pedig kibújik odújából, és részt kér az új életből. Kibontottuk a Kossuth-címeres piros-fehér-zöld nemzeti zászlónkat, s megindultunk végrehajtani azt, amit a budapesti ifjúság elkezdett. Az élet most újra kezdődik. A forradalom vihara után most ismét kisütött a nap és szinte isszuk a szebb jövő ígéretét. Mit is akarunk, mi a célunk, hogyan akarjuk megalapozni az új korszakot? A válasz egyszerű: mindenki számára boldog, képességeinek megfelelő, félelemnélküli életet, független szocialista Magyarországot. S ha azt akarjuk, ismerve a magyar nép akaratát, meg is valósítjuk. A magyar nép dolgos nép, tud építeni, tud alkotni, de tud szembenézni keményen a nehézségekkel is, ha arra szükség van. A forradalom célja, mely békésen indult, nem a bosszúállás és testvérgyilkosság volt, hanem csak az, hogy jogos követeléseinket megvalósítsuk. Ez részben sikerült is, és a végső kibontakozás eléréséhez biztosíték a nép egysége. Ebben az országban egyformán helye van mindenkinek, aki dolgozni akar és szocializmust akar. Az új élet megindult. Megkezdték munkájukat az üzemek dolgozói, szántottak, vetettek a földművesek és megkezdték a tervezést az értelmiségiek. Az élet, fittyet hányva a naptárnak, újra sarjad a romok alól, mint az első hóvirág a hótakaró alól. Talán különösen hangzik most ez a szó, amikor a tél sem köszöntött be hivatalosan. Az újra meginduló élet legparányibb jelét is olyan szomjas tekintettel nézem, mint tavasszal az első rügyet a kopár bokron. Össze kell fognunk, be kell gyógyítanunk a sebeket, és előre kell néznünk az új élet felé. Az új élet kiépítésében nagy és felelősségteljes feladat hámi a munkástanácsokra. Egy bűnös korszak után a végsőkig kiaknázott gazdasági rendszert kell kiépíteni, felelősségünk teljes tudatában. Nem könnyű dolog, de meg-