Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)
GYARMATI GYÖRGY: Váci krónika az 1956-os forradalomról
Tárgykör szerint sorakoztatva a fentebbi kívánságokat, illetve elhatározásokat - az idegen haderő kivonásától, a politikai foglyok szabadon bocsátásán, a felelős minisztériumon, a nemzetőrségen át a közbiztonságig és a szabad sajtóig -, megint csak oda jutunk, hogy milyen nagyfokú a hasonlóság az évszázaddal korábbi „Mit kíván a magyar nemzet?" programpontjaival. 1956 októberében a történelem, az 1848-as márciusi forradalmi tradíció vált újra vezérfonallá, nemzeti imává. A polgármestert (újra)választó főtéri-városházi eseményekkel szinte egy időben, október 26-án délután számosan gyülekeztek a már többször említett híradóezred laktanyája előtt is. Fegyvereket követeltek, s azt, hogy a katonaság maga is társuljon hozzájuk, közös támadást intézendő a Vác közelében található máriaudvari szovjet üzemanyag-tároló bázis ellen. A feltüzelt tömeget szándékától eltéríteni - ott helyben - nem látszott mód. így két katonai járművön két szakasz katona, másik kettőn pedig az elszánt „civilek" indultak konvojban az akcióra. A vezetést Gerencsér József őrnagy helyörségparancsnok és törzsfőnöke, Környei Imre őrnagy vállalta. Már induláskor is alkonyodott. Éjszakai felderítéssel, a kiindulási körzet körülményeskedő kijelölésével, támadási terv készítésével, a „civilek" támadásba illesztésének részletes és kellően hosszadalmas fontolgatásával sikerült oly mértékben késleltetni a megvalósítást, hogy a hivatásos vezénylő tiszteket már tettlegességgel fenyegették a tűzkeresztségen mielőbb átesni vágyó fiatalok. Idő múltával fokozatosan apadni látszott a támadási kedv. Oly annyira, hogy másnap hajnalban - amikorra a civilek többsége már csendesen elsomfordált - a két szakasznyi híradós egység „magára hagyottan" vonulhatott be állomáshelyére. 48 A civil kurázsi vakmerősége és annak furfangos leszerelése sakknyelven szólva pattot eredményezett. Csakhogy itt nem voltak egy súlycsoportban a játszma potenciális résztvevői. Alig lett volna megúszható véráldozat nélkül, ha kéttucatnyi civilt és ugyanennyi puskás-pisztolyos kiskatonát a nehézfegyverekkel is biztosított szovjet állások ellen vezényelnek. A forrástöredékekből összerakható történet kerek, de mégis csak az aznapi katonai vonatkozású színpadkép egyik fele. Lássuk a - hasonlóképpen hiányos mozaik másik felét. A már többször szóba került híradóezred helyörségikommandáns feladatokat is ellátott. Parancsnokuk, Gerencsér József őrnagy ellentmondásos szerepvállalása az addig történtekben, valamint az a tény, hogy a polgármester (újra)választás nyomán a tanácsrendszer menesztett helyi vezetőin túl a városi és járási kommunista pártbizottsági tagoknak is a híradólaktanya nyújtott menedéket, 49 mérsékelte a bizalmat a helyőrség-parancsnokság iránt. A forradalmi buzgalom szemszögéből nézve úgy tűnhetett, hogy ott bújtatják a rákosista kádereket. Az a kezdeti benyomás, mely szerint a honvédségi alakulatok szolidárisak a változást követelökkel - a folytatólagosan rettegve gyűlölt rendőrséghez, s különösen az államvédelmi alakulatokhoz képest -, kezdett átértékelődni. Annak tudatában is, hogy a katonaság támogatását - például épp a VTTI. 751. VTT I. 752.
