Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

GYARMATI GYÖRGY: Váci krónika az 1956-os forradalomról

Tárgykör szerint sorakoztatva a fentebbi kívánságokat, illetve elhatározásokat - az idegen haderő kivonásától, a politikai foglyok szabadon bocsátásán, a fele­lős minisztériumon, a nemzetőrségen át a közbiztonságig és a szabad sajtóig -, megint csak oda jutunk, hogy milyen nagyfokú a hasonlóság az évszázaddal ko­rábbi „Mit kíván a magyar nemzet?" programpontjaival. 1956 októberében a tör­ténelem, az 1848-as márciusi forradalmi tradíció vált újra vezérfonallá, nemzeti imává. A polgármestert (újra)választó főtéri-városházi eseményekkel szinte egy idő­ben, október 26-án délután számosan gyülekeztek a már többször említett hír­adóezred laktanyája előtt is. Fegyvereket követeltek, s azt, hogy a katonaság ma­ga is társuljon hozzájuk, közös támadást intézendő a Vác közelében található máriaudvari szovjet üzemanyag-tároló bázis ellen. A feltüzelt tömeget szándéká­tól eltéríteni - ott helyben - nem látszott mód. így két katonai járművön két sza­kasz katona, másik kettőn pedig az elszánt „civilek" indultak konvojban az akci­óra. A vezetést Gerencsér József őrnagy helyörségparancsnok és törzsfőnöke, Környei Imre őrnagy vállalta. Már induláskor is alkonyodott. Éjszakai felderítés­sel, a kiindulási körzet körülményeskedő kijelölésével, támadási terv készítésé­vel, a „civilek" támadásba illesztésének részletes és kellően hosszadalmas fon­tolgatásával sikerült oly mértékben késleltetni a megvalósítást, hogy a hivatásos vezénylő tiszteket már tettlegességgel fenyegették a tűzkeresztségen mielőbb át­esni vágyó fiatalok. Idő múltával fokozatosan apadni látszott a támadási kedv. Oly annyira, hogy másnap hajnalban - amikorra a civilek többsége már csende­sen elsomfordált - a két szakasznyi híradós egység „magára hagyottan" vonulha­tott be állomáshelyére. 48 A civil kurázsi vakmerősége és annak furfangos leszere­lése sakknyelven szólva pattot eredményezett. Csakhogy itt nem voltak egy súly­csoportban a játszma potenciális résztvevői. Alig lett volna megúszható véráldo­zat nélkül, ha kéttucatnyi civilt és ugyanennyi puskás-pisztolyos kiskatonát a ne­hézfegyverekkel is biztosított szovjet állások ellen vezényelnek. A forrástöredékekből összerakható történet kerek, de mégis csak az aznapi katonai vonatkozású színpadkép egyik fele. Lássuk a - hasonlóképpen hiányos ­mozaik másik felét. A már többször szóba került híradóezred helyörségi­kommandáns feladatokat is ellátott. Parancsnokuk, Gerencsér József őrnagy el­lentmondásos szerepvállalása az addig történtekben, valamint az a tény, hogy a polgármester (újra)választás nyomán a tanácsrendszer menesztett helyi vezetőin túl a városi és járási kommunista pártbizottsági tagoknak is a híradólaktanya nyújtott menedéket, 49 mérsékelte a bizalmat a helyőrség-parancsnokság iránt. A forradalmi buzgalom szemszögéből nézve úgy tűnhetett, hogy ott bújtatják a rákosista kádereket. Az a kezdeti benyomás, mely szerint a honvédségi alakula­tok szolidárisak a változást követelökkel - a folytatólagosan rettegve gyűlölt rendőrséghez, s különösen az államvédelmi alakulatokhoz képest -, kezdett átér­tékelődni. Annak tudatában is, hogy a katonaság támogatását - például épp a VTTI. 751. VTT I. 752.

Next

/
Thumbnails
Contents