Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

FORRÁSOK (1-324.)

nem a harcok rovására írandó, mert minden esetben kizárólag egyéni meggondolatlanság, könnyelműség, felelőtlenség volt a halálos sérülés okozója. Jóleső érzés is ezt leírni, de nagyon is egyszerűen hangzik. Pedig országunkban ma - sajnos - kevés város mondhatja el ugyanezt! Egy olyan város békéjéről van szó, mely 30 kilométerre volt a forradalom központjától és 3 kilométerre a megerősített máriaudvari orosz benzinkutaktól; melyben az ország egyik legnagyobb büntetőintézete volt tele elítélttel, s köztük túlnyomórészt politikai fogolylyal; melynek laktanyái és erős AVH-ás osztagai voltak, s amelyen többször vonultak át az elmúlt napokban erős orosz harckocsi egységek! A történelemben vannak véletlenek. De ezek a véletlenek nem szoktak megismétlődni. Vác 1944/1945-ben is szerencsésen vészelte át a háborús nehézségeket. 12 év alatt kétszer: nem lehet véletlen csupán. Nem az. Az elmúlt háború után is, most is ugyanaz az ember állott a város élén: dr. Kristóf Béla. Polgármester úr, elvtárs, vagy polgártárs. Kinek, s hogy tetszik. A két válságos időszak megmutatta, hogy nem a megszólítás bűvös erején múlik a siker, hanem az ember emberségén. Az Új Váci Naplónak nem lehet feladata, hogy méltassa a város vezetőjének alig háromhetes munkáját. De az igenis feladata, hogy megállapítsa: ez a vezető megfelelt a polgárok bizalmának. Hogy Vác város közönsége eddig semmiféle élelmiszerben nem szenvedett hiányt, hogy a város határában lévő két magyar laktanya legénysége nem a város biztonsága ellen, hanem annak megszilárdítása érdekében volt talpon heteken keresztül, hogy a máriaudvari orosz alakulat nem fegyvereivel fordult a város ellen, hanem benzinnel segítette a váci teherautók élelmiszerszállítmányait: ez az új városvezetés elévülhetetlen érdeme. Városvezetést írtunk, de dr. Kristóf Bélára gondoltunk. Az ő szilárdsága, jó politikai érzéke, fáradhatatlan munkabírása és józansága nyomta rá a bélyeget a városi forradalmi bizottság működésére. S ha megkérdezzük, hogyan volt lehetséges ilyen időkben ilyen eredményeket elérnie: egyszerű a válsz. Szerette és becsülte városát - a város is megbízhatott benne. Lehet-e jobb kapcsolat vezető és vezetett között? Végh Ferenc ÚVN 1956. november 15., 7. sz. 234. 1956. november 16. Kristóf Béla visszaemlékezése a nap eseményeire November 16., péntek A város lakosságának ellenállása még mindig töretlen volt a történtek ellenére is. Kivonultak az utcára és követelték az elhurcoltak hazaengedését, kijelentették, hogy mindaddig nem veszik fel a munkát, amíg azok haza nem érkeznek.