Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

GYARMATI GYÖRGY: Váci krónika az 1956-os forradalomról

teljesítők Megállj! jelzéseit. A kommandánsok a jármű nyomába eredtek, de csak hatvan kilométernyi kergetődzés nyomán, Balassagyarmaton ért véget az üldözéses verseny - miután kifogyott az üzemanyag a buszból. A benne ülőket - többségük egyetemista volt - lefegyverezték, visszaszállították őket Vácra és a helyi rendőrség fogdájába kerültek. (Erre később még visszatérünk.) A reggeli órákra a híradóezred állományából biztosító őrszolgálatot szerveztek a város fontosabb intézményeihez. A városháza, a posta, a vasútállomás, a bank és a pártház részesült ún. objektumvédelemben, miközben - nem tudni, kikből álló - katonai járőrök is visszatérően fel-feltűntek a város különböző pontjain. De eközben szerveződött az első helyi demonstráció is. Számosan zárt sorokban, nemzetiszínű zászlókkal vonultak a városháza elé. Az épület erkélyéről leadott riasztólövés nyomán a demonstrálók lassan feloszlottak. Ezen a felvonuláson elsődlegesen fiatalok vettek részt, akik - kortársi emlékezet szerint - a főtérről szétszéledve „csoportosan mentek Pestre, hogy fegyveresen is kivegyék a részüket a szabadságért folyó küzdelemből."

25 Ugyancsak október 24. helyi krónikájához tartozik, hogy Vác város tanácsi és pártvezetése intézkedési terven dolgozott „az ellenforradalmi megmozdulások megakadályozására." Ennek megértéséhez szükséges egy kitérő. A kortársi emlékezet szerint akkor történt „gátszakadás" azoknál is, akik nem voltak részesei az egyre terebélyesedő október 23-i fővárosi demonstrációknak, amikor Gerő Ernő a rádióban elhangzott esti beszédében - állítólag - „fasiszta csőcseléknek" titulálta a megmozdulások résztvevőit. Az említett beszédben ugyan számos dehonesztáló utalást tett az utcára vonulókat illetően - pl. „a sovinizmus mételyét terjeszteni igyekvő nacionalista jellegű tüntetés", illetve „rendbontó provokáció" vagy „nacionalista kútmérgezés" -, de az ominózus jelzős szerkezet nem hangzott el. Közismert, hogy hallás utáni szövegek különbözőképpen dekódolódhatnak a hallgatóságban, s Gerőnek a korabeli helyzettel szemben teljes értetlenséget tanúsító mondandója - részben unalomig ismételt pártzsargonja „a szocialista rendszer vívmányairól, ... a szocializmus ügyének előre haladásáról," részben „szilárd elhatározás" deklarálása ennek megingathatatlan folytatásáról -, inkább az elutasítást gerjesztette, semmint bármifajta párbeszédet. Másnap, azaz október 24-én hajnalban egyfelől arra ébredt a rádiót hallgató ország, hogy „fasiszta, ellenforradalmi elemek" támadásairól kapott hírt, melynek kibocsátója a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa volt. Eközben kapták kézhez a helyi államhatalmi szervek hivatalvezetői Apró Antalnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének rádiótelegram-körutasítását, amiben „fasiszta csőcselék lázadásáról ... ellenforradalmi bandák rablásairól" olvashattak.

26 Azaz az alárendelt megyei, járási, városi és községi tanácsok vezetői felettes szervüktől ok25 KRISTÓF 1990,2. 26 Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese által szignált Utasítás az összes megyei járási és városi végrehajtó bizottságoknak. Az Utasítás eredeti, iktatott példányát I. a Baranya Megyei Janus Pannonius Múzeum plakát- és egyedi nyomtatvány-gyűjteményében. I. 77. 322.