Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

FORRÁSOK (1-324.)

215. 1956. november 13. Kristóf Béla visszaemlékezése a nap eseményeire November 13., kedd Még ma is, ha visszagondolok erre a napra, a történtek szinte hihetetlennek, de egyúttal csodálatos élménynek tűnnek. Mindazok ellenére, ami az előző napokban történt, a kisváros népében a hazaszeretet és a szabadság utáni vágy töretlen maradt. Ezt bizonyították a következő fejlemények. A város lakói korán reggel kijöttek házaikból, különböző csoportokba verődtek össze és tárgyalták az előző napok eseményeit. Majd megszületett az elhatározás. Az egyes csoportok lassan tömeggé nőttek. Hosszú sorok zárkóztak fel egymás után és elindultak a városháza felé. Ott megálltak és az én nevemet kiáltozták, ugyanis abban a hitben voltak, hogy engem fogva tartanak valahol. Követelték a nemzeti bizottság visszaállítását a város élére. A nagy és hangos tömeg láttára a már ott tartózkodó kommunista tanácstagok sietve az oldalkapun elhagyták az épületet. Én otthon tartózkodtam, mert nem akartam több bajt hozni a városra. A főúton levő tömeg zaja eljutott a Kőkapuhoz, ahol az én lakásom volt. A kíváncsiság kivitt az utcára. Egy férfi, aki a városháza felől jött, mondta, hogy az én nevemet kiabálják. Elhatároztam, hogy felsétálok a városházához, megnézem, mi történik ott. Attól féltem, hogy a tömeg valami olyat csinál, amivel kihívja az oroszok beavatkozását. Amint odaértem, üdvrivalgással fogadtak. Arra kértek, hogy a bizottsággal együtt ismét vegyem át a város vezetését. Fel kellett mennem az erkélyre és onnan beszélni a tömeghez. Kijelentettem, hogy hajlandó vagyok a lakosság kívánságát teljesíteni, ha az orosz parancsnokság nem ellenzi. Egyúttal nyugalomra intettem a jelenlevőket. Azt hiszem, az orosz parancsnok nemcsak katona, hanem „politikus" is volt. Nem ellenezte, mert tudta, hogy a sztrájk tovább fog folytatódni, ha nem járul hozzá. Naplementekor ismét a nemzeti bizottság vette át a városvezetést. Ezekben a napokban már csak a Rádió Budapest adásait lehetett hallani, mert az országban működő szabad rádiók beszüntették adásaikat. A külföldi rádiók közül még a Szabad Európa Rádió közvetített szórványosan híreket. KRISTÓF 1990,28.