Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

FORRÁSOK (1-324.)

197. 1956. november 7. Végh Ferenc verse

774 Nem ezt akartuk... A pesti utcákon embertermés ért be: üveges szemekkel üres messzeségbe bámulnak a holtak hirdetve jövőnek, hirdetve a mának, a magyar embernek és a nagyvilágnak: ilyenek is voltak, ilyenek is voltak, ilyenek is köztünk, kiknek dühe ellen bátran nem küzdöttünk. A pesti utcákon embertermés ért be: nemzetünk szégyene lett e fák termése. Amit tiszta harccal, nemes indulattal, hazaszeretettel elértünk - ezért és így vesztettük most el. Értelmetlen arccal nézünk a zászlóra, melynek hó fehérje gyilkos vértől piros, így kiált az égre... Mi nem ezt akartuk, nem is tudtunk róla! Mámoros tüntetés, zászlók, Kossuth nóta Ez lett hát belőle? Rabbi verés, gyilok, vad hullagyalázás? Erre használták fel ifjak hitét-lázát? Hogyha ép a bőre, Romlott lehet belül a szép piros alma? E foltot lemosni kinek lesz hatalma?... ÚVN 1956. november 7., 4. sz. Az Új Váci Naplóban Gyombolai Márton neve alatt jelent meg ez a vers, amit valójában Végh Ferenc írt. Hogy miért történt ez így, erről Végh Ferenc a következőket vallotta a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Vizsgálati Osztályán: „A vers azért nem az én nevem alatt került nyomtatásba, mivel mint költő nem akartam jelentkezni a nyilvánosságba. [...] Gyombolai nevén azért futott a vers, hogy az általa írt más versekben kifejezett vad ellenforradalmiságát vélte enyhíteni versemmel. Ezért ő nem csak beleegyezett, de kapott utána mint mentőöv után. Erről tud Bubel[l]ai, Papp Rezső, az értelmi szerzője e megoldásnak, és természetesen Gyombolai is." (ÁBTL 3.1.9., V-l4531 L, 18.)