Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

FORRÁSOK (1-324.)

A raktártól Vác felé mentek vissza a 9-es vasúti őrhelyhez és onnan gyalogosan a sóderbányával szemben lévő vasúti hídra, ahol a kijelölés alapján Bottó szervezése és irányításával három sínpár egyik sínjén, az összekapcsolásnál, két oldalfalára szereltek kb. 5-5 kg trotilt és külön-külön gyújtási rendszerrel egy vezényszóra hárman egy időben végezték el gyújtást. A robbantás mindhárom helyen sikerrel járt, csupán kevesebb, azaz hogy kisebb szakaszt szakított ki és ezért 25 km/In korlátozással járható maradt. A másik kettő teljesen járhatatlan maradt és így a forgalom meg lett bénítva azokon a vonalakon. A robbantás közvetlen közelében volt a szerelés alatt Bottó, Amóczy, Molnár és Sitnik, valamint 2-3 ismeretlen személy, akiknek a kilétét nem sikerült megállapítani, mivel sokan Nyugatra szöktek és az itthoniak nem emlékszenek a nevekre. Megállapítást nyert, hogy a robbantás ideje alatt és a szerelés közben Bottó volt a parancsnok és ő irányított és adott tapasztalt tanácsot és utasítást arra is, hogy nem a sín alá, a föld és a sín közé kell tenni a robbantóanyagot, hanem a sín falára kötözni, mivel minél nagyobb az ellenállás, annál nagyobb a hatása a robbantásnak és így (máműnt a sín falára erősítéssel nagyobb) eredményesebb lesz a robbantás. A robbantást nemcsak ő végezte, segített két polgári személy, de ezek kilétét eddig nem sikerült megállapítani és nincs is remény, hogy a közeljövőben meg lehetne tudni neveiket és hollétüket. A csoport több tagja Nyugaton van, és valószínű a keresett két személy is ott van. így nem sikerült a bíróság elé állítani azokat. Amíg a kb. 6 főből álló csoport a hídon volt, addig négy irányban a kivitt fegyveresek figyeltek és biztosították a szerelőket, nehogy megzavarja valaki a tevékenységükben. A gyújtást egyszerre végezték el és vonultak fedezékbe. Majd a megtörtént robbantás után mindenki meggyőződött a robbantás eredményéről és megállapították a már közölt adatokat, hogy milyen mértékű lett a rongálódás. Majd gyalog haladtak a töltés mellett vissza az őrhelyhez, miközben látták, hogy a sorompónál egy szovjet teherautó halad át, és arra többen egy-egy sorozatot adtak le. A sorozatot lövők nevét nem sikerült megállapítani és nincs is arra remény. Azt idáig az anyagban igazoltnak látni, hogy maga Amóczy is lőtt. Ezt Bottó Péter jegyzőkönyvi és szembesítési vallomásában látom alátámasztottnak. A szovjet kocsi nem állt meg és nem is válaszolt tűzzel, így nem tudni, volt-e sebesült, vagy nem volt. Ezek után kocsira szálltak és visszamentek Vácra, egy része a vasútállomásra, más része (a „nemzetőrök") az akkori hadiszállásra, a váci rendőrkapitányság épületébe tért. Ezzel a csoport fenti cselekménye lezárult és így mást nem is találtunk. Tekintettel arra, hogy a bűncselekmény bizonyított és a tényállás tisztázott, a vizsgálatot és így a nyomozást a Bp. 135. § (1) értelmében befejezettnek tekintem. A vizsgálat adatai szerint Amóczy Lajos, Bottó Péter, Kapitány Ferenc a BHÖ 1. pont (1) és a 172. pont (l)-ben foglalt bűntett elkövetésével alaposan gyanúsítható és megvádolható. Molnár Károly szerepe a legkevesebb, és az abban merül ki, hogy maga is a fegyveres csoport élén haladt és így maga is kijelölte a robbantás helyét. Ezért és